A 80 esztendős Lantosné dr. Imre Mária néprajzkutatót köszöntötték a múzeumban

Az eseményen az ünnepelt családja mellett több neves vendég intézett köszöntő beszédet Lantosné dr. Imre Máriához: Bíró László, nyugalmazott tábori püspök, Szabó Zoltán a Hagyományok Háza képviseletében, Kurucz Réka énekkel és köszöntővel is készült, illetve Havasréti Pál, népzenész is üdvözölte az ünnepeltet.

Lantosné dr. Imre Mária 1974-től 2002-ig alapossággal, igényességgel, alázattal végezte kiemelkedő szakmai minőségű muzeológusi munkáját a pécsi Janus Pannonius Múzeumban.

Kurucz Réka, a Janus Pannonius Múzeum Népraji Osztályának egykori és jelenlegi dolgozói nevében tartott köszöntőjét, az ünnepelt munkásságának bemutatását, méltatását változtatás nélkül köszöntjük.

„Imre Mária 1943. október 19-én született Kaposvárott, ahonnan középiskolai tanulmányait követően került a Pécsi Tanárképző Főiskolára. Pécs után Szegeden a József Attila Tudományegyetemen, majd Budapesten az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen szerzett diplomát, magyar nyelv és irodalom, történelem, rajz, valamint néprajz szakokon. A szegedi tanszéken oktató Bálint Sándor professzor nagy hatást gyakorolt Máriára, mely életét, munkásságát egyaránt meghatározta a későbbiekben. S bár a néprajzi témában írt doktori értekezését Budapesten védte meg, Bálint Sándor tanítványának tekinthetjük.

Sokszínű egyetemei tanulmányi befejeztével középiskolai tanárként dolgozott. Bonyhádon, majd Pécsett tanított magyart, történelmet és művészettörténetet.

1974-től 2022-ben bekövetkező nyugdíjazásáig a pécsi Janus Pannonius Múzeum muzeológusa. Számos tematikus és gyűjteményes kiállítás megrendezése vagy társrendezése fűződik munkásságához. Jelenleg is látogatható a Pécsi Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztályának millenniumi ezüstéremmel jutalmazott Baranya népművészete című állandó kiállítása, melynek egyik alkotója, kurátora.

Jelentős számú, olykor kimagasló jelentőségű műtárgy került múzeumi gyűjteménybe Mária tevékenységének köszönhetően. Emellett hangsúlyoznunk kell a néprajzi fényképezés terén végzett, rendkívülinek mondható munkáját, mely lényegében férjével, a fotóművész Lantos Miklóssal közös érdemük, s ékes példája annak, mikor két ember olyan társra talál egymásban, hogy nem csak a hétköznapokban, de a munkában is alkotó és segítő támaszai tudnak lenni a másiknak. Máriát dicséri a megörökítésre érdemes emlékek, jelenségek számbavétele, míg a magas színvonalú kivitelezés Mikós érdeme. Az eredmény önmagáért beszél(ne). Ahogy a pályatárs és barát S. Lackovits Emőke a 60-ik születésnapjára írt köszöntőben fogalmaz: „Ez a nagyszámú, a néprajznak szinte minden területére kitérő, minőségi fényképgyűjtemény önálló néprajzi tanulmányként állja meg a helyét. Jó lenne kötetben látni a teljes anyagot.”

A muzeológusi munka mellett Mária oktatói, tudományos és szerkesztői tevékenységet is vállalt. A 2000-es évek elejéig szerkesztette a Múzeum Évkönyvének néprajzi sorozatát. 1981-1990 között néprajzi előadásokat tartott a Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Főiskolai Karán a Népművelés és Rajz Tanszékeken, 1992-től pedig több mint egy évtizedig vallási néprajzot tanított a Pécsi Hittudományi Főiskolán, valamint mint vendég előadó oktatott Grazban (1993), Bécsben (1996), Freiburg i. Breisgauban (1998, 2001). A tanításon felül aktívan részt vett a tudományos életben hazai és a külföldi szakmai konferenciák rendszeres résztvevőjeként és előadójaként. 

Munkásságának két legfontosabb területe a vallási néprajz valamint a német nemzetiségi kutatás, de megemlítendőek a népi építészet, népművészet, viselettörténet valamint a kézműves iparral kapcsolatos vizsgálatai is, amelyek jelentősen hozzájárultak a Dél-Dunántúl és különösen az itt élő németek néprajzi képének megismeréséhez. Eredményeit 1973 óta rendszeresen publikálta, munkái hazai és külhoni (német, osztrák) múzeumi évkönyvekben, tanulmánykötetekben és önálló kötetekként jelentek meg. 

A Magyar Néprajzi Társaság tagja, ahol több ciklusban volt a választmány tagja is, valamint titkári teendőket látott el a Nemzetiségi Szakosztályban, majd az Ethnographica - Pannonica Szakosztályban.

A hivatalos fórumok mellett az önkéntes néprajzi mozgalmat is támogatta, szerepet vállalt a honismereti mozgalomban, az önkéntes néprajzi gyűjtőtevékenységben. Magánszorgalomból foglalkozott középiskolásokkal, önkéntes néprajzi gyűjtőkkel, aminek eredményeként ez a mozgalom Baranya megyében nem halt el akkor sem, amikor intézményi háttér nélkül kellett azt működtetni.

Ha ezt az életművet végigtekintjük, azt gondolom mindannyiunk számára egyértelmű, hogy Imre Mária sokat tett azért, hogy érdeklődése tárgyát minél mélyebben megismerje és minél hitelesebben megmutathassa. Tett a legkülönbözőbb fórumokon, a múzeumi munkán át a tudományos kutatáson keresztül az egyetemi oktatáson, a titkári tevékenységen túl a középiskolások támogatásán át mindenütt, ahol úgy látta, szolgálhatja szent ügyét.

Ez az ügy számunkra is fontos, ezért a Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztályának jelenlegi és egykori munkatársainak nevében szeretettel köszöntöm 8o-ik születésnapja alkalmából Lantosné Dr. Imre Máriát, megköszönve azt a szakmai és emberi példát, melyet elénk, a következő nemzedékek elé állít! S. Lackovits Emőke szavaival élve, „A néprajz művelésében a szakma legnagyobbjait követte, úgy, hogy maga is a legkiemelkedőbbek közé tartozó lett. Isten éltesse, Lantosné Dr. Imre Mária!”

A Janus Pannonius Múzeum Népraji Osztályának egykori és jelenlegi dolgozói nevében

Kurucz Réka, néprajzkutató