2024.01.28. 11:30
Eredményes volt a kutatás, emlékművet állítottak a hősöknek
Vajon mi készteti az embert arra, hogy több mint egy évtizeddel a nyugdíjba vonulása után helytörténeti kutatásokba kezdjen? Irattárakat böngésszen, személyes interjúkat készítsen az 56-os baranyai forradalmárok nyomait, emlékeit keresve? Mert ifj. Czuczor Ferenccel ez történt, s olyannyira meglett az akció eredménye, hogy immár a komló melletti Batthyány-hegyi emlékhelyen kopjafa és emléktábla hirdeti a felkutatott hősök történetét.
– Mi vezette oda, hogy felcsapott helytörténeti kutatónak?
– Mezőgazdasági gépész üzemmérnökként tizenöt éve mentem nyugdíjba a Bábolnai IKR-től, ahol 35 éven át dolgoztam és a Dunántúl régióigazgatójaként fejeztem be a munkát. Kicsit távol esik tehát a munkámtól a történelem kutatása, de az igazat megvallva gyerekkorom óta foglalkoztat a Mecseki Láthatatlanok története, miután édesapámnak, Czuczor Ferenc kisbattyáni erdésznek is része volt az eseményekben – vázolja kutatásai hátterét ifjabb Czuczor Ferenc. Az általa megtalált információkról, az itt harcoló 56-os csoportról, a Komlói láthatatlanok Máré vártól független csapatának működéséről egyébként az elmúlt két esztendőben részletesen beszámoltunk kutatási adatai alapján.
– Mikor és hogy kezdődött a munka?
– Mintegy két évvel ezelőtt találkoztam Cs. Nagy Sándorral, aki a Láthatatlanok című filmet készítette, és sokmindent megtudtam azokról az időkről, de a jánosipusztai vadászházban tevékenykedő felkelőkről neki sem volt semmiféle információja. Aztán megkerestem a helyi múzeumot, ám ott sem kaptam használható választ a kérdéseimre. Márpedig Kisbattyánban nőttem fel és 1956-ban nyolc esztendős voltam, így vannak közvetlen emlékeim is. Másfél évtizede elhunyt édesapámmal pedig korábban ugyancsak sokat beszélgettem arról, hogy ő adta oda az 56-os forradalom idején a térségi felkelőknek a jánosipusztai vadászház kulcsait. Meg arról is, hogy azt mondta a fiúknak, a Barnakőnél foglaljanak harcállást, mert az a Magyaregregy–Zobákpuszta út legszűkebb része, s ott tudják a legkönnyebben megakadályozni a komlói bányászokhoz küldött sztrájktörőket abban, hogy lejussanak a városba. Pontosan emlékszem arra is, hogy Komlóról az erdőn át eljött hozzánk a szemüveges „Tanár úr” és Bors József tanítót kereste, akihez én szaladtam le a faluba, hogy felhívjam a vadászházba. A szemüveges Tanár úr nyomait aztán most másfél éven át kutattam, de végül kiderítettem, hogy Pécsett lakott, Komlón volt tanár és Krassói Ferencnek hívták.
– Vannak más személyes emlékei is 1956 novemberéből?
– Beugrik többek között egy kép, amint egy éjszaka zajra ébredek, s kint a konyhánk tele van fegyveres felkelőkkel. Egytucatnyian lehettek, s ők voltak azok, akik a jánosipusztai vadászházban húzódtak meg.
– Hogy építkezik egy ilyen kutatás?
– A Dunántúli Napló segítségével megjelentettünk egy cikket, hogy Komlón is voltak 56-os ellenállók. Erre rögtön bejelentkezett a komlói 56-os ellenállás egyik fontos tagjának, Horváth József újságírónak (őt egyébként nagyon meghurcolták, megkínozták a felkelés leverését követően) a lánya, Horváth Glória, hogy Komló-Somáktetőről ők vitték az élelmiszert a fiúknak a vadászházhoz. Elmondta azt is, hogy Harcos Ottó elment hozzájuk azzal, hogy „diákjaim éheznek, segítsetek”. Történészek, levéltárosok segítettek aztán az események hiteles feltárásában, én pedig külön akcióba kezdtem, megkerestem a felkelők segítőinek leszármazottait, hátha meséltek a szülők valamit ifjú korukban a régmúlt történéseiről.
– Kiket talált meg?
– Bors Lászlót, Bors tanító fiát, Krassói Ferenc sírját is megleltem a pécsi köztemetőben, s kiderült, hogy korábban exhumálták, így viszont kiadták a lánya adatait is, aki Zalaegerszegen él. Pécsett pedig hamar megtaláltam Harcos Ottó fiát és lányát, Abát és Hajnalt. Ám ennek a vonalnak minden ága zsákutcának bizonyult, mert a szülők a család védelmében nem mondtak el semmit a gyerekeknek.
– Miként jutott akkor mégis előbbre?
– Találtam például egy dokumentumot, miszerint 1956. november 2-án cserkésztalálkozót rendeztek Pécsett, melyen ott volt Krassói Ferenc és Harcos Ottó is. Ez pedig rávilágított arra, hogy nem csupán ismerték egymást, de együtt is szervezték a komlói ellenállást.
– Hogy lett ebből emlékmű?
– A Mecsekerdő közép- és felsővezetői, Bagdán Levente, sásdi erdészetvezető és Ripszám István vezérigazgató azonnal az ügy mellé állt, a költségeket is vállalva, talán mert erdészek is részesei voltak az 56-os ellenállásnak. Az emléktáblán megjelenik a történetük, név szerint szerepelnek a Kelet-Mecseki Láthatatlanok szervezői és a segítők, egy kopjafa pedig a csapatot alkotó ismeretlen hősöknek állít emléket.
– Ezzel lezárult a történet?
– A Dél-Dunántúli Cserkészkerület elnöke, Várdai Levente is bekapcsolódott tavaly a kutatásba, és azt tervezzük, hogy a történetet teljes egészében megírjuk, majd feltesszük a világhálóra. Így ha netán él még valahol a harcos ellenállókból valaki másutt a világban, netán itthon vonult inkognitóba, lehetősége lesz kiegészíteni az általunk leírtakat.
– Ifjabb Czuczor Ferenc mivel foglalkozik emellett nyugdíjas pihenő éveiben?
– A ház körül gazdálkodom és van hat unokám, szóval soha nem unatkozom.
