Húsz évvel ezelőtt zajlott az emlékezetes Zengő-csata (képek)

Az ügy előzménye, hogy az akkori Honvédelmi Minisztérium a NATO finanszírozásával három helyszínen tervezett új lokátorokat létesíteni, a harmadik helyszín a Mecsek legmagasabb pontja, a Zengő volt. A kiszemelt hegycsúcs értékes természetvédelmi terület, és jelentős természetkárosítással járt volna a beruházás. A tervezett lokátor ellen helyi szervezetek már évek óta tiltakoztak, több alkalommal szerveztek demonstrációkat, köztük útlezárást is. A beruházás, az akkor százezer forint természetvédelmi értékű, fokozottan védett bánáti bazsarózsa egyik legfontosabb élőhelyét is veszélyeztette – ismertette az online enciklopédia.

A Dunántúli Napló azokban a napokban azt írta: 2004. február 11-én reggel 7 óra körül érkezett a pécsváradi tiltakozók egyik csoportja a Zengő csúcsához, ahol már hosszúhetényi civilek fogadták őket. Nemcsak a Zengőaljáról, hanem Bonyhádról, Pécsről, Villányból is jöttek emberek, mivel hírét vették, elkezdődik a radarépítés első szakasza, a fák kivágása. Ugyancsak a helyszínen voltak már a Védegylet budapesti aktivistái is. Hamarosan valóban megjelentek a fakivágók, s közölték az egybegyűlt tiltakozókkal: akadályozzák az engedéllyel bíró munkavégzést, távozzanak a területről, különben eljárás indul ellenük. A környezetvédők ezt elutasították, s maradtak.

A tiltakozás folytatódott, majd február 13-án olyan esemény történt, amely országosan is a közérdeklődés középpontjába állította a Zengő ügyét. Ekkor lezajlott ugyanis a helyiek által Zengő-csatának keresztelt esemény, amikor is a helyi környezetvédők és a hozzájuk csatlakozott Védegylet-tagok, illetve Greenpeace-aktivisták (köztük külföldiek is) a testükkel védték meg a kivágásra szánt fákat. Sokan a fákhoz láncolták magukat, mások a magas ágak között alpinista kötelekkel rögzítették magukat: így a fákat csak úgy lehetett volna kivágni, ha őket is súlyos sérülések érik. A munka biztosítására megjelentek őrző-védők, némi dulakodás is történt, a civilek riasztották a rendőrséget – végül a biztonságiak távoztak. A civilek még hosszú ideig őrszolgálatot tartottak a Zengőn.