A pécsbányai Károly tér romos épületei szomorúságot árasztanak (videó)

Az elmúlt időszakban sokat hallottam erről a pécsbányai részről, de most először sikerült a helyszínen is megtapasztalnom azt a hangulatot, amely már az elbeszélésekből is érezhető volt. Az elhagyatottság érzete minden otthagyott mára már romhalmazzá alakult épületből áradt. Az üveg nélküli ablakok követték lépteink, és a némaságban szinte hallani véltük üzenetüket: Miért vagytok itt? Mi lesz velünk?  

A talált dokumentumokból kiderül, hogy Pécsbányán összesen húsz akna működött, amelyekből az elsőt 1848-ban nyitották meg, amely a Flórián-akna nevet viselte és a Lámpás-völgy keleti oldalán helyezkedett el. Ez a városrész a bányászat idején virágzott, majd, amikor a bányák bezártak hanyatlásnak indult, és szépen lassan a pécsi bánattérképre is felkerült a Károly-téri terület. Vannak még, akik emlékeznek arra, hogy milyen volt ez az egykoron élettel teli terület, és az egyik közösségi médiafelület csoportjában meg is osztották emlékeiket.  

A pécsbányai elhagyatott kórház épülete sok mindenként funkcionált

Ha ez az épület mesélni tudna! - olvasható a posztban, majd leírták, hogy ez a jobb napokat is látott épület volt legényotthon, bányászkórház és egy rövid ideig idősek otthona is. A bejegyzést több mint 350-en kedvelték, míg a hozzászólások alatta 75 körül vannak, amelyekből kiderül, hogy ez az épület egykoron szülészetnek is otthont adott. Sokan meg is osztották másokkal azt, hogy itt születtek vagy éppen itt adtak életet gyermeküknek.  

Az egyik bejegyzésben arról mesélt egy személy, hogy itt dolgozott egészen a bezárásig, és régi szép időszakként emlékezett vissza rá, és arról is írt, hogy a kórház udvarában elültetett egy fenyőfacsemetét, ami olyan nagyra nőtt, hogy körülbelül tíz évvel ezelőtt Mindenki karácsonyfájaként állt a város főterén. 

Jómagam nem láttam fénykorában ezt a területet, de eltudtam képzelni, és elszomorító volt azt látni, hogy ez az amúgy szép környéken fekvő városrész az enyészetté vált. Szeméttel volt tele, amikor arra jártunk, matracok, műanyag tárgyak hevertek szanaszét. Ennek ellenére mondhatni élettel teli volt a terület. Medvehagymatenger fogadott minket, valamint egy részen pár szál nárcisz emelkedett ki a földből, ami mintha azt akarná üzenni, hogy igenis értékes ez a rész, ne hagyjuk elveszni. 

A messziből csak az elsuhanó autók hangja hallatszott, valamint egy két kutya ugatása, ami miatt még inkább baljósabbá vált a hangulat. Minden neszre felfigyeltünk, óvatosan lépkedtünk a házak között, amelyeknek hiányoztak a falai, és a tetők is beomlottak. Egyértelműen azt hirdették, hogy veszélyesek, amire az is felhívta a figyelmet, hogy körbe szalagozták az épületeket, és egy papíron az állt, hogy „Figyelem! Balesetveszély.”. 

Nem ez az egyetlen terület Pécsen és környékén, amely az enyészeté vált az elmúlt években, évtizedekben. Inkább már szellemtanyaként tudunk rájuk tekinteni, és sokakat elszomorít az – a kommentekben is kifejtették – , hogy ezek a területek jobb sorsot érdemelnének.