Mi történik, ha egy mókás színésznek megszólal a vészcsengő?

– Mi történt pontosan márciusban?

– Azért 45 évesen egy köhögési rohamtól még nem gondol az ember a lehető legrosszabbra. Úgy kezdődött, hogy félrenyeltem. Legalábbis azt hittem a heves köhögési rohamból, de aztán jött a múlni nem akaró szorító fájdalom, a hideg veríték, a végtagzsibbadás. A feleségem hívta a mentőket és az estét már a Szívcentrum műtőasztalán töltöttem. Így utólag visszagondolva kétesélyes volt a helyzet, lehet hogy lábon is kihordtam volna, de az is benne volt, hogy már egyáltalán nem beszélgethetnénk.

– Nem egy izgulós, stresszelős alkat. Társaságban is nyugodt, csendes, időnként aztán elhelyez egy-egy fergeteges poént.

– Ez az egyik nézőpont, hiszen „Bimbó” a becenevem, ami még egészen fiatalon ragadt rám a pécsi Kisszínházban, Köles Feri kollégám pedig tovább finomította, ő „Jámbor Bimbónak” hív. Ám ez csak a látszat, a felszín, mert belül sok minden emészt és éget. Én úgy szoktam fogalmazni: „a skandináv külsőm izzó latinos belsőt takar”.

– A baj idején benne volt legalább hat futó darabban. Mi ilyenkor a teendő?

– Beugrottak a kollégák, de két hónapra rá már a szerepeim jó részét visszavettem. Kivéve egyet, ami fizikailag is igen megterhelő volt.

– Fanyar, csípős humora van. Ezért találják meg a színdarabokban is ilyen beszólongatós, mókás karakterekkel a rendezők?

– Valószínűleg híre ment már ennek színházi körökben, ezért társítanak az ilyen figurákkal. De én ezt egyáltalán nem bánom.

– Azért az is közrejátszhatott tavasszal, hogy meglehetősen leterhelt volt. A színház honlapján csak az utóbbi hat-nyolc évben mintegy negyven darab van feltüntetve, amiben játszott.

– Éppen jubilálok, húsz éve vagyok a társulat tagja, és ezalatt több mint száz szerepem volt. Hálistennek foglalkoztatnak, ez soha nem zavart, úgy kezeltem mindig, megéri ide bejárni.

– Mi a három kedvence a százból?

– Nekem mindig az aktuális játék a legfontosabb, de azért rögtön beugrik a Butley, Gálffi Lászlóval, amiből rengeteget tanultam. Aztán a Gézagyerek, amelyben a különleges címszerepet alakíthattam, valamint a Gettóból a Bábu, mert arra meg nagyon sokat készültem.

– Mennyire változtatta meg ez a vészcsengővel érkező betegség?

– Hálistennek van két kis gyermekem, akik papamaci üzemmódban is kellően megmozgatnak. A színházban is nagyon mellém álltak, partnerek még a szerepvállalásban is. Azért játszom most így is öt darabban, két régihez három új jött, A Montmartre-i ibolya, az Énekes madár és most kezdtük el Dürrenmattól a Fizikusok próbáit, melyben Einstein leszek. Emellett amikor csak lehet, beiktatok egy kis nyújtó, gimnasztikai gyakorlatsort is.

Néptáncos volt

Széll Horváth Lajos 1972-ben született Pécsett. Itt járt általánosba, a Kodály Zoltán Gimnáziumban érettségizett. Színjátszással foglalkozott és tíz évig aktív néptáncos is volt, majd egy sérülés mondta ki a végső szót. A kilencvenes években elvégezte a zalaegerszegi Színészképző Stúdiót, 1998-tól a Pécsi Nemzeti Színház tagja, ahol 2007-ben elnyerte a társulat Szendrő József-díját. A Pécsi Harmadik Színházban is rendszeresen benne volt a mesejátékokban. Felesége Niki, bölcsődei nevelőnő. Emma lányuk 4 éves, óvodás, Tamara pedig 12 esztendős, hatodik osztályos.