Sok szokás eltűnt, néhány fennmaradt

Pár évvel, évtizeddel ezelőtt a lányok előszeretettel jósolták meg a szerelmet az óév utolsó napján. Galuskába, gombócba vagy nyers tészta közepébe helyeztek papírlapokat, amelyeken egy-egy férfinév állt. Éjfélkor ezt kifőzték, és amelyik elsőként feljött a víz tetejére, az abban szereplő név leendő párjuk nevét kellett, hogy tartalmazza. Az idősebb asszonyok szívesen öntöttök ólmot is ilyenkor, hogy kiolvassák annak formájából a jövőt.  

Az újév köszöntésének két fontosabb formája létezett, amelyből az egyiket napjainkban is űzzük Szilveszter napján. Ez pedig a zajkeltés. Igaz, ma már ez a bulizásról, a szilveszteri dudák végeláthatatlan fújásáról, a tűzijátékról és a retro slágerek hangos énekléséből áll, de régen éjfél után a fiúk nyakukba vették a várost és kolomppal, ostorral, kereplővel járták az utcákat, lármával köszöntve az új esztendőt. A másik forma szerint pedig egyes településeken házról házra jártak a fiúk, akik köszöntő verseket mondtak, vagy énekeltek, amiért jutalmul tejet, diót vagy almát kaptak.

  Ezen régi szimbolikus jelentőségű tevékenységek azonban kiveszőben vannak. De van még azért egy-két dolog, ami megmaradt a hangoskodáson kívül, még pedig a trombitálás, a szerencsétlenség elijesztése és a hagyományos ételek és italok fogyasztása. A hiedelem szerint úgy fog telni az új év, ahogy az óév utolsó napját tartjuk, így mindenki szórakozik, hogy a következő esztendő vigasságban teljen. A bulizás egyik elengedhetetlen kellévé pedig a pezsgő lett. Régen ez egy luxuscikk volt, amelyet csak a gazdagok engedhettek meg maguknak, viszont az 1850-es évektől kezdődően, egy új gyártási technikának köszönhetően a pezsgők ára csökkent, így az egyszerű ember számára is fogyaszthatóvá vált. Azonban a luxus érzete máig a pezsgő ivás egyik tulajdonsága. Ez pedig a szilveszteri fogyasztás esetében azt jelenti, hogy ha ezt a drága, úri italt iszunk, akkor a következő évünk gazdag és fényűző lesz.  

A másik jellegzetes gasztronómiai tétel a szilveszteri asztalon a virsli. Feltehetően a németektől vettük át ezt a szokást praktikus okból. Mivel a babona szerint nem szabad halat – elúszik a szerencse –, szárnyast – elkaparja a szerencsét – enni az új év első napján, ezért a sertésvirsli jó alternatívának tűnt, és elkészítése sem bonyolult éjfél után. Arról nem is beszélve, hogy a disznó azt jelképezi, hogy kitúrja a földből a szerencsét, ami egész évre bőséget, gazdagságot és egészséget hoz.