Többről szól, mint a rózsaszirmokkal hintett csokoládé – vértanú emlékét idézi

 A kereskedők minden alkalmat megragadnak a Valentin-nap piaci szempontú megragadására, az e célra felhasznált mézes-mázas, felszínes szerelmes üzenetek pedig sokakban ellenérzést is kiválthatnak.

Arról azonban már nem sokan tudnak, ki is volt szent Valentin – ezt tovább bonyolítja, hogy a legendák is több azonos nevű püspök, pap emlékezetét egyesítették, így a névadó kilétét titokzatos homály fedi. Az azonban biztos, hogy a legendákból ismert Valentinekről mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy felszínes érzelmek jellemezték volna őket.

Az egyik Valentin például a feljegyzések szerint a 2-3. század táján élt, s a pogány rómaiak semmilyen eszközzel nem tudták rábírni, hogy megtagadja hitét. Nem kért a rómaiak által ajánlott anyagi vagy tisztségbeli dicsőségből, szenvedélyes erővel tartott ki a kereszténység mellett, s inkább vállalta a vértanúhalált is. Egyik forrás szerint a kínzások közepette is csak Pál apostol nyomán azt ismételte, „semmi nem választhat el Krisztus szeretetétől”.

Szent Valentin alakjához a gyógyítás is kapcsolódik, elbeszélések születtek arról, hogy vakok nyerték vissza látásukat közbenjárására. Később a lelki betegek és az epilepsziában szenvedők védőszentjévé vált. Más történetek a szerelmesek pártfogójaként emlékeznek Valentin püspökre.
Sokak számára ismert az Igazság szája elnevezésű legendás szobor, amely egy torz arcot jelenít meg, a Római vakáció című 1953-as amerikai filmben Audrey Hepburn és Gregory Peck is meglátogatja. Az viszont szintén kevésbé ismert összefüggés, hogy ez a Santa Maria in Cosmedin templom előterében áll. A görögkatolikus templomba belépve balról az oldalkápolnában egy Szent Valentin-ereklye található, a szerelmesek védőszentjének tulajdonított koponya és egyéb kisebb földi maradványok.

Szent Valentin ünnepét, február 14-ét 496-ban I. Gelasius pápa emelte ünneppé, amely részben a Lupercalia nevezetű termékenységünnep helyét vette át.