Falra mászunk a végén, de minden perce aranyat ér

Az első rész egy igazi ínyencség volt. Rengeteg újdonságot tartogatott, mint például azt, hogy nem Peter Parkert kapjuk főszereplőnek, hanem Miles Moralest. Szórakoztató egy alkotás volt, de azért ennél több, hiszen az érzelmi töltetet, a humort és a történet komplexitását olyan szintre emelték az alkotók, hogy a második rész esetében félő volt, hogy nem sikerül megugrani. De sikerült, méghozzá háromezerszeresen.  

Persze, nem mindeniknél üti meg az első rész szintjét. A filmrajongásomban osztozó ismerősömmel néztem meg a filmet, aki konkrétan úgy jött ki, hogy hát ő a negyedénél elkezdte unni, miközben én konkrétan elvesztem időben és térben, és mikor vége lett, kedvem lett volna hangosan felkiáltani: Na ne már! Folytassuk! 

A vicces egyébként az, hogy köröttünk még jó néhányan hangosan elkezdtek zúgolódni, hogy véget ért a film. Az nem titok, hogy ez csak a nagy finálé előszele, hiszen sok helyen ott szerepel a cím mögött az, hogy „part one”, azaz az első rész jelző. Szó szerint megkaptuk a mézesmadzag elejét, hogy aztán az utolsó jelenettel kikapják a kezünkből, és várhassunk a végkifejletre. Ez azért kegyetlenség volt az alkotók részéről.  

A történetben egyébként Miles próbál egyensúlyozni a szuperhős és a hétköznapi élete között, de a szüleivel is nehezebben találja már a hangot, ráadásul hiányoznak neki a barátai, de leginkább Gwen. Azonban egy nap feltűnik egy új gonosztevő, Folt,  aki elsőre egy kétbalkezes szerencsétlenségnek tűnik, de mégis nagyobb fenyegetést jelent, mint gondolnánk. És ahogy összeillesztették az írók, az alkotók a különböző kirakósdarabokat, az valami zseniális. Vannak vicces, kacagtató jelenetek, de közben keserű marad a szájíz, mert egy komoly drámát kapunk, és nem egy jelenetnél még a szemünk is könnybe lábad. Most, hogy újra belegondoltam, hogy milyen eseményeket kapunk a történetben, kirázott a hideg is.  

A történettel, de a képi világgal kapcsolatban sem szeretnék spoilerezni, de utóbbival kapcsolatban el kell mondanom, hogy még azt is tudták überelni az első részhez képest. Minden feltűnő dimenzió más stílusban jelenik meg, és annyit muszáj még hozzá tennem, hogy van, hogy egy jelentben belül is többféle grafikai megvalósítás látható. Mi ez, ha nem lenyűgöző?

De száz szónak is egy a vége, a sztorit nagyon jól felépítették, minden karakternek kellő időt hagytak a kibontakozásra, és annyira sodró lendületű az egész történet, hogy végig leköt és nem unod, csak hatalmas csalódás ér, amikor egyszer csak véget ér és nincs tovább.  

Tűkön ülve várom a harmadik részt. Mikor jön már?

Pókember: A pókverzumon át (2023) 
animációs film, akció, család, fantasy 
Cinema City