Új lehetőséget tartogat az élet az álbarátnő számára

Nagyon nehéz überelnie Ali Hazelwoodnak az első kötetét, de ennek a legújabbnak sikerült, ha nem is megelőznie, de elérte A szerelem képletének szintjét.

A történet nem bonyolult, mert nem kellenek mindig bonyolult történetek. Adott egy fiatal nő, Elsie, aki tanársegédként dolgozik, de úgy érzi, hogy az élete, a karrierje nem halad semerre sem. Keresetét azzal egészíti ki, hogy álbarátnőként dolgozik mindezt egy alkalmazás segítségével, amelynek szabályaival természetesen nem mindenki van tisztában. Eddigi életéből azonban a karrierje szempontjából egy igen előnyös lehetőség úgy tűnik, hogy kimenti, de a tudományos világ kegyetlen tud lenni, és számtalan akadályt le kell küzdenie ebben a közegben, miközben önmagát is meg tanulja elfogadni.

  A történet pörgős, de annyira, hogy egyszer csak azt veszi észre az ember olvasás közben, hogy egy ültő helyében kivégezte a kötetet. Velem így volt, szerencse, hogy pont volt egy szabadnapom erre, mert biztos, hogy rosszul aludtam volna, hogyha a felénél abba kellett volna hagynom.

Az írónő ebben a kötetében mert igazán kocka lenni, és igaz, hogy nem értettem a tudósok, kutatók száját elhagyó pár mondatot – ez az alap történet szempontjából nem hátrány, nem is szükséges érteni –, de mégis annyira élveztem ezeket a részeket is. A poénok a megfelelő helyen ütnek és a párbeszédek fantasztikusak, nekem egy monológ tetszett igazán, amelyet Elsie mondott. Ebben kifejtette azt az elveszettséget, amelyet biztosan mindannyian tapasztaltunk már az életünkben, amikor nem tudod merre haladjon az életed, és azt hiszed egy olyan mély gödör aljára kerültél, hogy onnan nem tudsz kimászni, és még a napfényt sem látod. Konkrétan sírtam ennél a résznél, mert annyira áttudtam érezni, hiszen hasonló érzésekkel küzdöttem nem olyan rég én is. Valamint van még egy lényeges tulajdonsága Elsie-nek, amelyet szintén áttudunk érezni, ez pedig az, hogy úgy alakítja a személyiségét, ahogyan azt mások megkívánják, mert fél, hogyha önmagát adja, akkor nem fogadják el. Hányan küzdöttünk vagy küzdünk most is ezzel?

Plusz pont azért is az írónőnek, mert beemelte a cukorbetegséget is a kötetbe, ami még közelebb tudta hozni főszereplőnket, hiszen az én családomban is van ezzel küzdő személy.  

A férfi szereplőnk Jack, akinek tetteivel ugyan nem mindig értettem egyet, és ugyanúgy haragudtam rá, mint, ahogy azt Elsie az elején, de a végére minden kirakós a helyére került, és azt hiszem, hogy az adott szituációban – nem spoilerezek – én is hasonlóképpen cselekedtem volna. És ez az egyik momentum a kötetben, amely megmutatja, hogy a tudományos életben dolgozni nem mindig hab a tortán.  

Oldalakat lennék képes még írni erről a kötetről, hiszen annyira tetszett, de összegzésként álljon itt az, hogy A szerelem elmélete egy jól megírt, humoros, romantikus kötet, amelynek van mélysége és mondanivalója is. 

Ali Hazelwood: A szerelem elmélete
romantikus
Maxim Könyvkiadó - Dream válogatás
2023