2024.02.23. 11:00
Semmi sem az, aminek látszik ebben az abszurd jelenetekkel megspékelt JESZ darabban
Legyen szó bármilyen régen íródott darabról, regényről, mondanivalóját rá lehet húzni a jelenre. Úgy érzem, hogy a világ ilyen téren nem változott, és a már unalomszámba emlegetett szállóigék, amelyek némelyikéről már nem tudni, hogy ki is mondta először, mindig igazak maradnak. Ezt támasztja alá Heinrich von Kleist műve, A Schroffenstein család is, ami a 19. század elején íródott, és több mint egy bosszútörténet.
Fotó: SIMARAFOTO
Kleist drámájából készült el a Janus Egyetemi Színház darabja is, amelyet volt lehetőségem február 20-án megnézni, és mint mindig, most sem csalódtam. És egy bosszútörténet nem is lehetne ennél jobban tálalva.
A történetben adott a címszereplő család, amelynek két ága, a warwandi és a rossitzi régebben örökösödési szerződést kötött, amely azt foglalta magába, hogy ha az egyik ág kihal, akkor minden tulajdon a másik ágra száll. És hát micsoda véletlen egybeesés, de Warwandban is gyászolják a pár hónapja elhalálozott gyermeket, Rossitzban pedig épp most temetik a legkisebb családtagot, akit az erdőben találtak halva megfosztva a kisujjaitól. És persze, hogy mindkét család a másikat gyanúsítja, ezért pedig az apák a bosszú mellett döntenek, miközben a két életben maradt fiatal egymásba szeret.
Kleist nem aprózta el a dolgot. Egyszerre igyekszik elmesélni egy bosszútörténetet, egy tragédiát, de megidézi Shakespeare-t is, miközben lovagdrámát és egy bohózatot is kapunk. És mennyire jó, hogy ennyi minden van ebben a történetben, mert tökéletes alapanyag a mindig különleges és maradandó előadásokat színpadra állító JESZ számára. És hát, amit a társulat darabja ad, az hihetetlen.
Bosszútörténet Tarantino módra
Érezzük a történetben rejlő feszültséget, de ahogyan az egyik Facebook posztban is írták, ez egy mémet romantika Tarantinós áthallásokkal, és ezzel nem is tudok vitába szállni, de nem is akarok, mert Tarantino a kedvenc rendezőim között van. Így hiába hal meg néhány szereplő, a közönség mégis kacag, mert annyi abszurd dolog tárul a nézők elé, hogy még ha akarnánk, se tudnánk visszafogni a nevetést.
A darab sok szereplőt megmozgat, így nem meglepő, hogy bizonyos karaktereket összemosott a rendező. Zseniálisan abszolválták ezt a feladatot, de meg kell említeni azt is, hogy egy pontnál még a nézők is szereplőkké válnak, illetve az egyik karakter pedig úgymond nézővé lesz, hogy aztán újra visszatérjen szerepébe, ami nagy színészi teljesítményt kíván.
És hogy mi Heinrich von Kleist A Schroffenstein család darabjára ráhúzható kulcsmondat, amit gyakran emlegetünk mi magunk is?
Semmi sem az, aminek látszik.
A darabot rendezte Dohy Balázs, játszák György Zoltán Dávid, Hollósi Orsolya, Popa Máté, Farkas B. Szabina, Somogyi Bianka, Szabó Márk József, Nagy Henrik, Fazekas János.