Korán rabul ejtette a tánc

2024.02.24. 07:00

José Blasco Pastor, a Pécsi Balett karakterszólistája: Rabul ejtett a tánc!

A dallamosan csengő nevű fiatal karakterszólista 2019 óta táncol a Pécsi Balett társulatában. José Blasco Pastor interjúnkban eddigi tapasztalatairól mesélt.

Mohay Réka

José Blasco Pastor Alicantéból, a festői spanyol kikötővárosból érkezett Magyarországra, a pécsi társulatban több szerepben is bemutatkozott, az ÁdámÉva férfi címszereplője mellett többek között a Carmen csábos torreádorjaként is. 

José Blasco Pastor
José Blasco Pastor 2019 óta táncol a Pécsi Balettnél
Fotó: Mohay Réka

– Hogyan került Magyarországra és a Pécsi Balett társulatába?

– 2015-től Barcelonában táncoltam az ifjúsági  IT Dansa társulatban, ahol megnézte a munkánkat a székesfehérvári együttes vezetője, és szerződést ajánlott. Elfogadtam az ajánlatot, később azonban jobbnak láttam a váltást, így Pécsen vettem részt egy meghallgatáson, ami sikerrel zárult, 2019 óta táncolok a Pécsi Balettnél.

– Mi sarkallta arra, hogy elhagyja Spanyolországot?

– Egyfelől az IT Dansa, ahol táncoltam, csak 25 éves korig foglalkoztatja a művészeket, az új lehetőség pedig kíváncsivá tett. Tudni kell azt is, hogy Spanyolországban nehéz táncosként boldogulni, ugyanis nincs sok társulat: van két nagyobb, nemzeti társulat, emellett főként ideiglenes, csupán egy-egy koreográfiára szóló projektszerződéseket ajánló kompániákhoz lehet csatlakozni.

– Nemrég a PB2 Company Trianon táncelégiájában is szerepelt, hogy érintette ez a felkérés?

– Hálás vagyok, hogy kaptam erre lehetőséget, a Pécsi Balettből csak néhány táncos szerepelt az előadásban. Szabó Márton koreográfussal és az összeállt csapattal is hamar megtaláltuk az összhangot, el tudtunk mélyülni a részletekben. Jó volt az apa szerepét megformálni. Bár a való életben nem vagyok apa, de erős kötődést éreztem a darabbeli családom tagjaihoz. A darabban zajló történelmi eseményeket a spanyol polgárháború tapasztalataival is össze tudtam kapcsolni magamban, a nagyszüleimnek ugyanis el kellett menekülniük Spanyolországból a háború miatt.

 

– Mi volt a legszembeötlőbb különbség, amit a Magyarországra költözést követően tapasztalt?

– Ami rögtön eszembe jut, az az előadás végi taps! Míg Spanyolországban minden néző össze-vissza, eltérő tempóban tapsol a közönség soraiban, addig itt Magyarországon mindenki együtt, egyszerre, közös ritmusban teszi ezt. Eleinte lassabban, majd gyorsabban, aztán kezdődik előröl. Emlékszem, amikor a rijekai horvát társulat vendégszerepelt Pécsen, az igazgatójuk ült mellettem és a taps során elképedve nézett rám, hogy mi történik itt?! De megnyugtattam, hogy ez itt normális, ez a jó!

– Kik a szakmai példaképei?

– Kezdetben a klasszikus balett állt hozzám a legközelebb,  Roberto Bolle olasz balettművész sokban inspirált, de hatással volt rám Nacho Duato spanyol koreográfus is. De az IT Dansa társulatban egyre inkább elkezdett érdekelni a neoklasszikus és a kortárs tánc irányzat. Így felfigyeltem olyan koreográfusokra, mint a cseh Jiří Kylián, Megragadott az, ahogyan az érzelmeket mozgással fejezi ki.

– Mik a tervei, céljai a jövőre nézve?

– Az IT Dansánál felfigyeltem az izraeli Ohad Naharin munkásságára is. Az általa fejlesztett gaga technika egészen elképesztő, teljesen más mint bármely eddigi formanyelv. Improvizáción alapul, és az érzések, benyomások határozzák meg a mozgást. A jövőben szeretnék ezzel az irányzattal is jobban megismerkedni. Szabó Márton, aki a Pécsi Művészeti Iskola tánctagozatát is vezeti, az elmúlt években többször felajánlotta, hogy készítsek egy-egy szóló koreográfiát a Pécsi Művészeti Gimnázium táncos növendékeinek. Azóta egyre jobban érdekel a tanítás és a koreografálás is.

– Végül, de nem utolsó sorban: miként választotta a táncművész pályát?

– Gyerekként rengeteg energiám volt, az összes létező szakkörre egyszerre jártam. Úsztam, karatéztam, zenéltem, de a tánc volt a kedvencem. A Pilar Ocaña Akadémián kezdtem el tanulni balettet, modern és spanyol táncot, majd a Tánckonzervatóriumban folytattam a at balett szakon. Eddigre elhagytam minden egyéb elfoglaltságot, és csak a táncra koncentráltam. Az az érzés, amit  színpadon, tánc közben érzek, ahogyan az érzelmeket ki tudom így fejezni, majd hallani a közönség ovációját, teljesen rabul ejtett, s ez a mai napig sem változott.

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában