2024.02.14. 07:00
Szerdán kezdődik a nagyböjt, Jézus története áll a háttérben
Idén különös módon Valentin-napra esik a katolikus hamvazószerda, mely elindítja a húsvétot előkészítő negyven napos böjtöt. Bár a böjtölés már az ókori Izraelben is fontos volt, a nagyböjt közvetlenül Jézus böjtjéből ered. Hogyan mutatja ezt be a Biblia és miként tolmácsolható a történet?
Szerte Baranyában, ahogyan az egész világon, hamvaszószerdával veszi kezdetét a nagyböjt. Ennek alapjául szolgáló történetet Máté evangélista fejti ki legrészletesebben (4. fejezet 1-11), ír róla Lukács is, illetve Márk is említi – eszerint Jézus nagyven napig böjtölt a pusztában, ahol a gonosz háromszor megkísértette.
A történet ószövetségi párhuzamokra vezethető vissza: Mózessel és az pusztában negyven évig vándorló Izraelhez, illetve az Ádám bűnével való párhuzam is megjelenik, Jézus azonban elutasítja a kísértést.
A kísértések minden emberben lévő természetes vágyakra játszanak rá.
Az első arra csábítja Jézust, hogy a pusztában lévő köveket változtassa kenyérré Isteni hatalmával. Ez mutatja azt a várakozást is, amely a messiáshoz kapcsolódott, miszerint látványos kísérik majd érkezését. Jézus könnyen megnyerhette volna a tömegeket látványos csodatettekkel, ám az evangéliumokból látjuk, az ilyen cselekedetei esetében is diszkréciót kért a szemtanúktól, elutasítva a feltűnő fellépést. Az éhségen alapuló kísértés jelképezi a testi vágyakból fakadó túlkapásokat, mely az egyház tanítása szerint a három, úgynevezett evangéliumi tanács (melyeken a szerzetesek fogadalma is alapul) közül a tisztaság erényével győzhető le.
A második kísértés, miszerint vesse le magát a templom legmagasabb pontjáról, hogy angyalok siessenek segítségére, az isteni akarattól való függetlenség emberi tapasztalatát jeleníti meg. Benedict Viviano úgy mutatja be ezt a kísértést, hogy ebben a Sátán Jézust arra hívja, hogy tegye próbára Isten gondviselő gondoskodását azzal, hogy szükségtelenül kockára teszi életét. Ezt a kísértést az egyház tanítása alapján az engedelmesség erénye segít legyőzni.
A harmadik és egyben utolsó kísértésben a Sátán minden ország feletti hatalmat és dicsőséget „ajánl” – hazug módon, hiszen ő nem rendelkezik e hatalommal. A kezdeti, testi éhség csábításától ebben a szakaszban eljut a szöveg a világi siker és földi hatalom csábításáig. Jézus ezt is elutasítja, s az egyház tanítása szerint a túlzott, világi hatalom- és dicsőségvágy a szegénység erényével írható felül, mely nem feltétlenül az anyagi nincstelenséget, hanem a lelki függetlenséget a világ javaitól, jelenti.
Látható, hogy mindegyik kísértés általános, minden embert érintő tapasztalatból indul ki, s Jézust példaként állítja az emberek elé, mint aki Isten segítségével úrrá lett a sátán cselszövésén.
