2024.05.15. 12:00
A Kék Pelikán jelentette a szabadságot a vasfüggöny leomlása után
Fiatalok és idősek csendesen, magukba mélyülve hagyták el a pécsi Uránia Mozi termét május 8-án Csáki László film vetítése után. A Kék Pelikán 1 óra 19 perce elég volt ahhoz, hogy több érzelmet kiváltson bennünk az első animált dokumentumfilm: eufóriát, szomorúságot, szabadságvágyat, büszkeséget a magyar ember kreativitása miatt.
A Kék Pelikán nem visz minket a honfoglalásig, nem a mohácsi csatának leszünk a részesei, nem találkozunk Petőfi Sándorral és az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alakjaival. Csáki László több évig készült alkotása a rendszerváltásig repít vissza, és hétköznapi, hozzánk hasonló egyszerű emberekről szól, akik éltek egy olyan lehetőséggel, ami által megélhették a szabadságot.
Forrás: MW
A Kék Pelikán egy indigó típus volt, amivel könnyen lehetett hamisítani
Magyarországon járunk a vasfüggöny leomlása után, amikor megnyílnak a határok nyugat felé. Ekkor már bárki igényelhet világ útlevelet és mehet, amerre lát. Az utazás azonban nagyon drága, így keresik az olcsó megoldásokat, mert mindenkiben munkálkodik a szabadságvágy. Három barát, Ákos, Petya és Laci elhatározzák, hogy hamis vonatjegyeket gyártanak, pusztán maguknak, amivel betudják járni Európát. Hamar rákapnak a dolog ízére, de egy ilyen dolog sosem tud örökre titok maradni: biznisz lesz belőle.
Érdekes része ez a történelmünknek, de ami még egyedivé teszi az a műfaj választás. A Kék Pelikán az első magyar animált dokumentumfilm, amely az utóbbi stílushoz hasonlóan visszaemlékezésekkel van tele. Megszólalnak MÁV alkalmazottak, utazók és hamisítók, és még rendőr is, aki nyomozott az ügyben. A legkülönlegesebb az egészben, hogy ezek a személyek a film elkészülte után összegyűltek egy moziteremben, és együtt nézték meg a filmet. Sokan nem is ismerték egymást, csak a vetítést követően derült ki, amikor szóba elegyedtek, hogy ki-ki a filmben.
Az animációs stílus tökéletesen illett ehhez a történethez. Ez a műfaji sajátosság vagy szabadság összhangban volt a film által közvetített szabadságvággyal. Egyfajta őrültségnek is betudható ez a választás, ami szintén párhuzamban áll a 90-es években történt őrültségekkel, amelyből a vonatjegy hamisítás csak egy kis apró szelet a hatalmas tortából.
Azok számára, akik megélték ezt a kort, sokkal többet adhatott a film – a pécsi közönségtalálkozón volt olyan, aki szintén utazott hamis jeggyel –, mégis azok is azonosulni tudnak az alkotás szabadságvágyával, akik még akkor nem éltek. Ami érdekes volt a három fiatal srác története után, hogy büszkeséget éreztünk, és ezt láttam az emberek arcán is. Az ok pedig az, hogy most is mi és honfitársaink is szeretjük a könnyebb utat választani, és nehéz helyzetben a kreativitásunk határa a csillagos ég. Ez egy igazi magyar mentalitás, amire tudunk büszkék lenni.
