Rossz szerszámmal tanult meg dolgozni

– Hogy csöppent bele a modellvitorlázás világába?

– Édesapám révén, hiszen ő is modellvitorlázott. Már négyéves koromtól kezdve elkísértem őt a versenyekre, és a part mellett nyafogtam neki, hogy hadd vezessem egy kicsit a hajóját. Aztán hétéves koromban azt mondta, hogy tessék fiam, itt van egy régi hajóm, versenyezz vele, és onnantól kezdődött az én karrierem.

– Már olyan fiatalon versenyzett?

– Igen, felnőttek és gyerekek ellen egyaránt, sokáig nulla eredménnyel. Én máshogy voltam kezelve, mint a többi gyerek. Ha valami problémájuk akadt, egyből kaptak a családtól segítséget, és a jövőre nézve itt követték el a legnagyobb hibát. Édesapám mindig azt szerette volna, hogy próbáljak meg a saját erőmből érvényesülni. Nekem volt a leglassúbb hajóm a mezőnyben, de édesapámnak erre is megvolt a válasza: rossz szerszámmal lehet a legjobban megtanulni dolgozni.

– Nem unta egy kicsit, hogy mindig a mezőny végén kullog?

– Dehogynem, tizennégy éves koromban el is gondolkodtam a folytatáson, de ekkor bekövetkezett egy éles váltás. Édesapám, látva csalódottságomat, azt mondta, ha év végén kitűnő lesz a bizonyítványom, akkor kapok egy használt, de top kategóriás hajót. Kitűnő lettem, megkaptam a hajót, és még abban az évben országos bajnok lettem. Innentől kezdve ahol elindultam, szinte mindig sikerült dobogón végeznem.

– Ez adott egy nagy lökést.

– Így van, a következő évben már részt vettem az ifi világbajnokságon, ahol jó eredményt vártam magamtól, de rá kellett jönnöm, hogy nemzetközi szinten még nem vagyok elég jó. Két évvel később Balatonlellére hozták a vb-t, ahol két kategóriában is harmadik lettem, de ennek sem tudtam örülni igazán, hiszen ifi vb-aranyérmese volt már Magyarországnak.

– Viszont tavaly, első magyarként a felnőttek közt is sikerült elérnie a világbajnoki dobogót.

– Az volt mindig is a célom, hogy a felnőttek közt a világ három legjobbjában legyek, hiszen ilyet még magyar soha nem ért el. A két világbajnokságom között eltelt jó pár év, de ezalatt folyamatosan jártam a versenyeket, sőt, Európa-kupát is nyertem. 2017-ben pedig Orfűre hozták a vb-t, amire nagyon komolyan ráfeküdtem, hazai pályán muszáj volt érmet szereznem. A tervemet meg is valósítottam, két ezüstéremmel lettem gazdagabb.

– Jövőre már az arany a cél?

– Nem tudok jövőre indulni, mert egy teljesen új szakaszához ért az életem. A pécsi közgazdasági karnak vagyok a PhD hallgatója, és pont a vb idején lesz a komplex vizsgám a képzésen belül. Azt hittem, tudom csinálni együtt a kettőt, de nem megy, most a munkám és a tanulmányaim mellett döntöttem. Viszont egy modellvitorlázó 30 éves kora fölött van a csúcson, így még biztos vagyok benne, hogy lesz lehetőségem megkaparintani a vb-aranyat.

Élvezi a tanítást

Ifj. Csóka László a modellvitorlázás berkein belül egy saját vállalkozást is szeretett volna létrehozni, ezért is jelentkezett évekkel ezelőtt a PTE Közgazdaságtudományi Karára, ahol erre hegyezte ki tanulmányait. De később rájött, hogy nagyon szűk ez a piac, és könnyen lehet, hogy rengeteg pénz „elégetése” után is sikertelen lenne. Viszont elmondása szerint megtalálta azt, amit valóban szeretne csinálni: a KTK PhD képzésének hallgatója, ahol többek között sportkutatással foglalkozik és az oktatásban is szerepet vállal. Az utóbbitól rendkívül félt, vallotta be, de aztán rá kellett jönnie, hogy azt élvezi a legjobban.