Faragják szürkeállományt a pécsi egyetemen

[caption id="" align="alignleft" width="300"] A leépítéseket az is indokolja, hogy a klinikai gyógyító munka finanszírozását harmadával csökkentették (fotó: AS)
[/caption]A fűnyíró elv alapján csökkentik a dolgozói létszámot a Pécsi Tudományegyetem klinikáin. Nemcsak egyszerű orvosokat, középvezetőket küldtek el szeptember elsejei hatállyal, hanem jócskán megcsapolják a vezető szürkeállományt is. A közel száz orvoskari professzor közül harminc lapátra került, és minden 62. életévét betöltött docens távozik.
A névsor nem nyilvános, illetve minden igyekezetünk ellenére nem tudtuk beszerezni. Mindenesetre az elbocsátottak között van Bellyei Árpád, az orthopédszakma kiválósága, Soltész Gyula, a gyermekkori cukorbetegségek nemzetközi hírű szakértője, Kellermayer Miklós sejtkutató, vagy éppen Kosztolányi György akadémikus, aki a klinikai genetika kiemelkedő alakja. A lapátra tett tudományos kutatók egy részét az egyetem vállalkozóként visszafogadja, ám lesz, akit nem.

Az elbocsátásoknak egyértelműen pénzügyi okai vannak. Az egyetemi adósságot a bérekkel való takarékossággal lehet legegyszerűbben lefaragni, másrészt az egészségügyi reform során az egyetemi gyógyító munka finanszírozását, gyógyító kapacitását 28-30 százalékkal csökkentették központilag, ami az újabb adósságnövekedés rémét vetítette elő.

Amint azt Karácsonyi Annamária kincstári biztos lapunknak elmondta, a négymilliárdos hiányt legalább 1,5 milliárddal kell ahhoz csökkenteni, hogy az egyetem visszavehesse gazdálkodásának irányítását, és ő távozzék. Jelenleg már az is eredmény, hogy a kifizetetlen számlák nem gyarapodnak. A szakember úgy gondolja, hogy az év végére sikerülhet a konszolidáció, ám ehhez a gazdálkodás szigora és a felesleges létszám leépítése nélkülözhetetlen. A nyugdíjaskorúak – köztük a professzorok és docensek – elküldését ő javasolta, ám a végső döntést az egyetem vezetői hozták meg.

Dr. Németh Péter dékán mindezt visszaigazolta. Nem volt mit tenni, mondta. A döntést részint pénzügyi tranzakcióként magyarázta, hiszen az egyetem így megszabadul a magas bérek közterheitől, miközben a közalkalmazotti státuszból kipenderített professzorok vállalkozóként, eseti munkára alkalmazva tovább is foglalkoztathatók. Másrészt a dékán úgy véli, hogy a feltörekvő középkorúak az eltávolított „öregek” helyébe léphetnek, s ezzel új perspektívát nyernek.

Másképp látja mindezt dr. Lénárd László akadémikus, aki rektorként néhány éve egy korábbi kincstári biztos hasonló javaslatát ügyesen elhárította. Akkor az orvoskari professzorok társaságának elnöke a szeptembertől elbocsátott Soltész Gyula professzor volt, és szintén kiállt a szürkeállomány megmentése mellett. Megkérdeztük Papp Lajos szívsebész professzort, hogy mi a véleménye az egyetemen történtekről. Szerinte elképesztő esetről, az ész megcsúfolásáról van szó. A professzor úgy véli, hogy éppen a 62-65 év között a legjobb az emberek tudásalapú teljesítménye, és ezt nem szabad feláldozni a pillanatnyi érdekek oltárán.

Szerettük volna megszólaltatni a PTE rektorát is, ám Gábriel Róbertet szerdai értekezletei közben nem sikerült telefonon elérnünk.

Hiszen a szívcentrum építésekor az egészségügyi minisztérium megígérte, hogy az intézet kivitelezésének hiteleit – évi 500 millió forintról van szó – felvállalja. A számlát két évig fizették is, ám a 2002-es kormányváltás után egyetlen fillért sem kapott a Pécsi Tudományegyetem. Így az elmúlt négy évben pontosan 2 milliárd forintot kellett kifizetniük. A kincstári biztos most is elmenne, ha 1,5 milliárd plusz volna a kasszában.

Szerinte a pénzszerzés kiváló módja volna, ha az idegen nyelvű oktatás kiterjesztésén, a külföldi diákok számának gyarapításán munkálkodna az orvoskari vezetés, a szürkeállományra építkezve.

Kellermayer Miklós professzor szerint ez a döntés nemcsak az egyetemi oktatásnak és a tudományos munkának árt. A betegek is kaptak egy pofont, hiszen óhatatlanul sérül a gyógyító munka színvonala. Semmi köze ahhoz, amit az egyetemi autonómiáról tudni illene, jelesül, hogy sem politikai, sem gazdasági tényezőkkel nem lehet beavatkozni egy bolognai mintára épülő universitas életébe. Úgy véli, mindez azt bizonyítja, hogy a szellemnek és a tudásnak nincs érdekvédelme Magyarországon.

Hiszen a szívcentrum építésekor az egészségügyi minisztérium megígérte, hogy az intézet kivitelezésének hiteleit – évi 500 millió forintról van szó – felvállalja. A számlát két évig fizették is, ám a 2002-es kormányváltás után egyetlen fillért sem kapott a Pécsi Tudományegyetem. Így az elmúlt négy évben pontosan 2 milliárd forintot kellett kifizetniük. A kincstári biztos most is elmenne, ha 1,5 milliárd plusz volna a kasszában. Egy levélváltás után Információink szerint akadt egy olyan pécsi klinika, amelynek vezetője igyekezett volna megmenteni idős professzortársait. Kettőt is egyszerre. Mindketten a szakmájuk krémjét tömörítő országos szervezetek választott vezetői jelenleg is, nemzetközi hírű tudós emberek. Olyanok, akiket a tudományos munkásságuk elismeréseként emelték más egyetembeli és városbeli kollégáik az említett posztokra. A levél elment, ám a törekvés sikertelennek bizonyult. Ugyanis ha az egyetemi vezetők kivételt tesznek bárkivel, összedől a pénzügyi terv. Ám megsúgták nekik, hogy egyéni vállalkozóként visszatérhetnek a klinika falai közé.

Vélemények: volt rektor és professzor Dr. Lénárd László akadémikus, az egyetem volt rektora több hasonló megszorításos időszakot élt át. Ez idő alatt már felmerült a javaslat a fűnyíróelv alkalmazására, de – mint mondja – úgy gondolta, hogy a tudás, az érdemek a döntőek. Így a regnálása idején összesen három profeszszort küldtek „nyugdíjba”.

Szerinte a pénzszerzés kiváló módja volna, ha az idegen nyelvű oktatás kiterjesztésén, a külföldi diákok számának gyarapításán munkálkodna az orvoskari vezetés, a szürkeállományra építkezve.

Kellermayer Miklós professzor szerint ez a döntés nemcsak az egyetemi oktatásnak és a tudományos munkának árt. A betegek is kaptak egy pofont, hiszen óhatatlanul sérül a gyógyító munka színvonala. Semmi köze ahhoz, amit az egyetemi autonómiáról tudni illene, jelesül, hogy sem politikai, sem gazdasági tényezőkkel nem lehet beavatkozni egy bolognai mintára épülő universitas életébe. Úgy véli, mindez azt bizonyítja, hogy a szellemnek és a tudásnak nincs érdekvédelme Magyarországon. A leépítéseket az is indokolja, hogy a klinikai gyógyító munka finanszírozását harmadával csökkentették (fotó: AS) -->