2008.01.28. 13:50
Bunkerek az erdő mélyén
Többszáz kilométer hosszú védelmi vonal épült Magyarország déli határán az 1950-es években a feltételezett jugoszláv fenyegetés ellen. A mintegy 1500 bunker és egyéb építmény feltárását most végezték el Baranyában és Zalában a hadtörténészek.
[caption id="" align="alignleft" width="350"]
Baranyában is sok megmaradt az egykori védvonal bunkereiből - Drávaszabolcs közelében egy géppuskafészket rejt az erdő
[/caption]Az egykori védvonal kutatásának eredményeiről dr. Holló József altábornagyot, a Hadtörténeti Múzeum főigazgatóját kérdeztük meg. Mint kiderült, a feladatról és a tapasztalatokról februárban nagyszabású konferenciát szervez a PTE Földrajzi Intézete.
A munkák a feltárással nem érnek véget, a teljes déli határvidék sorra kerül, miután a Hadtörténeti Múzeum levéltárából rendelkezésre állnak az 1951–55 közötti építkezés szigorúan titkos tervei, katonai számvetései. Zalában egyébként Páka településen a megtalált objektumokat látogathatóvá tették, turistacélpontként, múzeumi érdekességként funkcionálnak a bunkerek, lőállások, hadi létesítmények.
– Mi, baranyaiak, és az ország mit profitálhat ebből? – kérdeztük a kutatások vezetőjétől, dr. Holló József altábornagytól.
– Az írott hadtörténelem nyer vele a legtöbbet, országos és régiós szinten egyaránt. Másrészt a hidegháború legkeményebb éveiben az ötvenes esztendők elején az itt zajló eseményekről a lakosság alig tudott meg valamit. Még a közelben élők is csak nagyon keveset, mert a védelmi vonalat az éjszaka leple alatt, álcázva készítették. Most feltárul minden.
– Mi indokolta a hadi beruházást?
– Azzal magyarázták, hogy a „Tito, a láncos kutya” időszakban csak így lehet megfékezni a délről várható háborús veszélyt. Többsoros védelmi vonalat építettek ki, és ez a gigászi őrület 7 milliárd forintot emésztett fel 1951–1955 között. Baranya teljes határvonalán megépült a rendszer, több mint 100 kilométer hosszan.
– Aztán leállt a munka.
– Igen, a teljes beruházásnak csak a 40 százaléka készült el, de így is az akkori egyéves költségvetésünk harmadába került. Ugyanakkor arról szóltak a tervek, hogy a későbbiekben a határtól jóval beljebb is lesznek erődök.
– Mi maradt meg a védrendszerből Baranyában?
– Olyan objektumok, harckocsi- fedezékek, géppuska- és lövegtüzelő állások, amelyek a terepadta lehetőséget kihasználva lezárták a fő közlekedési irányokat. Tény, hogy 56–61 között sok létesítményt leromboltak, ám a védelmi vonal tökéletesen követhető és jó néhány eredeti bunkerre ráleltünk. Nem olyan könnyű ugyanis egy ilyen szabású program elemeit eltüntetni. Hiszen 270 zászlóaljat terveztek ezekbe a védőkörletekbe, egy zászlóalj létszáma pedig 300–500 fő volt akkoriban, szóval több mint százezer embert foglalkoztatott volna az erődsor.
– Mi jut el ebből az itt élőkhöz?
– A zalai, baranyai szakasz feltárását követően a feldolgozást megkezdtük. Most az önkormányzatokat és a helytörténészeket igyekszünk bevonni. Baranyában két hadszíntérkutató már megkezdte a terepfeladatokat, ők a pécsi konferenciára fotókon, filmeken mutatják be a lehetőségeket. Például Drávaszabolcs, Villány, Pócsa, Márok mellett szép számmal vannak maradványok.
A távlati cél az, hogy a védrendszer baranyai és zalai szakaszát összekössük, és így bejárható turistaútvonalat alakítsunk ki, melyen a hadi építmények jelentenék az állomásokat. Az Európai Uniót is bevontuk az elképzelésbe, és Brüsszelnek nagyon tetszett az ötlet.
Déli fenyegetettség
A 3. világháborútól való félelem miatt építették meg a 630 kilométer hosszú határvédelmi rendszert, a szovjet pártvezetés helyzetértékeléséhez igazodva. Elsősorban a jugoszláv fenyegetettség miatt, és a szándékok szerint 1951-re az ország lakosságának 5 százalékát besorozták volna katonának.Ezzel párhuzamosan védrendszer kiépítéséről döntöttek: elsőként 1949-re 200 kilométer hosszú, kétsoros drótkerítést húztak fel, köztük kétméterenként elhelyezett aknákkal. Ezt követte a magyar „Maginot-vonal” kialakítása.
A védvonal „eleste”
Történészek szerint ez a védrendszer alkalmatlan lett volna egy komolyabb katonai akció megfékezésére. Rosszul álcázták, gyenge minőségű anyagokat használtak és a vonal megkerülhető volt. 1955 körül a jugoszláv–magyar konfliktus normalizálódott, megkezdődött a sáv lebontása. 1961-re 25 millió téglát és kétszázezer vasbeton gerendát szedtek ki a katonai építményekből, a helybeliek is elvittek minden mozdíthatót. Így a 170 centi magas, két-három személyes építmények a továbbiakban a gyerekek játszóhelyévé váltak.
Ezzel párhuzamosan védrendszer kiépítéséről döntöttek: elsőként 1949-re 200 kilométer hosszú, kétsoros drótkerítést húztak fel, köztük kétméterenként elhelyezett aknákkal. Ezt követte a magyar „Maginot-vonal” kialakítása. Baranyában is sok megmaradt az egykori védvonal bunkereiből - Drávaszabolcs közelében egy géppuskafészket rejt az erdő -->
