Ilyen lehetett valamikor a pécsi dzsámi elődje

Kikindai András szerint azért lett volna (lenne) fontos a templomkörnyék teljes feltárása – amire eddig nem kerülhetett sor –, mert talán az is kiderülne, hogy két-tornyú volt-e a pécsi Szent Bertalan-templom. Mert ha igen, akkor valahol a bíróság közelében lévő részen állhatott a második torony.

Mindenesetre kutatásaiból, s a rendelkezésünkre bocsátott leírásaiból kiderül, hogy a templom háromszázötven éves fennállása egybeesett Pécs egyik legvirágzóbb korszakával. Valószínűleg Bertalan püspök (1219–1252) kezdte el építtetni a 13. század első harmadában. Abban az időben, mikor jelentős változások következtek be Pécs városszerkezetében. Az addig több apró, szigetszerűen elszórt településrész lassan összenőtt és igazi várossá fejlődött.

Ebben nagy szerepük volt a székesegyházi káptalan tagjainak, akik feladva a közösségi életet önálló házakba költöztek. Az új plébániatemplomot a régi városrészek gyújtópontjában építették fel Szent Bertalan apostol tiszteletére. A Magyarországon ritkaságszámba menő elnevezést valószínűleg a keresztes hadjáratból visszatérő II. András királytól elnyert és itt elhelyezett Szent Bertalan-ereklye után kapta.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Így nézhetett ki fénykorában a Szt. Bertalan nagytemplom. A templom első formájában egyhajós épület volt
[/caption]

A templom első formájában egyszerű egyhajós, egyenes szentélyzáródású épület volt. Szentélyét egy nagyméretű, hamvasztásos temetkezésekből származó, csontokkal és hamuval megtöltött, 7 méter mélységű föld alatti kamrára építették. A plébánia egyre fokozódó jelentőségének elismeréseképpen Pál püspök (1279–1305) rendeletére a Szent Bertalan-templom plébánosa vezeti az Úrnapja másnapján tartandó körmenetet. A pápai adójegyzék alapján a 14. század közepén a legjavadalmasabb állások egyikével rendelkezett a plébános. Ebben az időben építik át először a templomot.

Tehetősebb polgárok és egyháziak előszeretettel választották végső nyughelyül a templomot, amit a padlózatba süllyesztett sírládák száma alapján feltételezhetünk. Az egyszerű polgárok a templom körül ekkor még működő temetőben nyugszanak. A 15. századra szinte egyedüli várostemplommá váló Szent Bertalan plébánia a polgárság szakrális életének középpontjában áll, amit a század második felében aztán a városhoz méltó módon teljesen átépítenek. A hajót elbontják, helyette pilléres megtámasztású háromhajós csarnoktemplomot emelnek. A szentélyt is szélesítik és meghosszabbítják. Az így létrejött látványt úgy képzelhetjük el legjobban Kikindai András szerint, mintha a budavári Mátyás templomot a Széchenyi térre helyeznénk.

Pécs 1543. június 22-i elfoglalása után az oszmánok egyik elsődleges feladatuknak az imahelyek kialakítását tekintették. A Szent Bertalan-templom sorsát homály fedi, a különösebb károk nélkül, épségben álló templom lebontásának okai sem tisztázottak. A helyén felépülő dzsámit minden bizonnyal tudatosan tervezték oda. Kászim bég felismerte a hely jelentőségét, amelyben az iszlám hit és saját hatalmát hangsúlyozhatja.