Fiatal anyuka szerepre készül a bamalány

– Fotóid februárban kerültek fel a bama.hu-ra, ezek alapján kértünk fel az interjúra. Az adatlapod szerint anyagfelelős vagy. Ez sok mindent jelenthet.
– Nem ördöngősség, de van vele felelősség, amit szeretek. Annyit mondanék csak róla, hogy egy pécsi elektronikai multinál dolgozom, ahol – főként a mai munkaerőpiaci lehetőségeket figyelembe véve – nincs okom a panaszra, de azt hiszem, hogy nem örökké tartó szerelemről van szó ebben az esetben.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Böröcz Annamária (fotó: EP)
[/caption]

– Ez azt jelenti, hogy van vagy volt valaha más, igazi nagy szerelem?
– Talán ezt így túlzás lenne kijelenteni, de a középiskolában – Mohácson tanultam – azt tűztem ki célul magam elé, hogy földrajzzal foglalkozom majd, méghozzá tanárként. Jelentkeztem is a PTE BTK-ra, de néhány ponttal többet kellett volna szereznem. Az fájdalmasan érintett, és döntési helyzet elé állított. És döntöttem. Nem próbáltam meg még egyszer a földrajz szakot, hanem egy fizetős képzésre iratkoztam be: irodavezetőnek tanultam.

– Olyat sem hallottam még. Mindenesetre most nem akként dolgozol, lehetséges lesz ez szerinted még a jövőben?
– Valóban nem jött össze, de talán nem is erre volt szükségem. A jövőm pedig még körvonalazódik. Mostanában a párommal beszéltünk arról is, hogy megpróbálnám mégis újra a földrajzot, nem vagyok még elkésve. Amúgy két hónapja összeházasodtunk és szeretnénk gyermeket.

– Egyrészt gratulálok! Azért is, mert mostanság egyre kevesebb a huszonéves anyuka. Másfelől, nagyjából egy időben gondolod a továbbtanulást és a gyermekvállalást. Menni fog?
– Vannak ismerőseim, akik bírják, nekem is menne, ebben biztos vagyok, de ezek egyelőre tervek, képlékenyek még. Arról is beszéltünk, hogy dajkának is elmennék. A közös mindegyik tervben, hogy imádom a gyerekeket. Biztos amiatt is gondoltam erre, mert az anyukám is fiatal volt, amikor szült, és jó példaként áll előttem.