A tudós nő, aki nyolc nyelven beszél

– Egy kézen megszámolható, hogy hányan beszélnek Pécsett arabul.

– Nem az amerikai terrorcselekmények miatt kezdtem bele, már 15 évvel ezelőtt is foglalkoztam vele, hogy az iszlám kultúrát jobban megértsem. Egy spanyol ösztöndíj kapcsán a mórok időszaka keltette fel az érdeklődésemet. Találtam két középkori arab könyvet, melyek a nevelésről szóltak, és hihetetlenül jó munkák voltak a tudásról, a tanulás módszertanáról.

– Mit tanulhatunk mi a móroktól?

– Gyerekközpontú elveket vallottak. Például már akkor minden fiúgyermeknek, még a legszegényebbnek is, biztosították az iskolát.

– Beásta magát a nők helyzetének több évszázados vizsgálatába is.

– Még egyetemistaként vettem észre, hogy a világtörténelem minden részletével foglalkoznak, de nők mintha soha nem léteztek volna. Így aztán bújtam a levéltárakat és próbáltam választ adni, hogy például a magyar nők hogy éltek a 18. és a 19. században.

– Mik a tömény „női” tapasztalatai?

– Nemzetközi áttekintésben kijelenthető, a magyar nőket jogi és hétköznapi értelemben is megbecsülték. Nem voltak a mai szinten egyenrangúak, de a családon belül gyakran övék volt az irányítói szerep. Ugyanakkor az iskolában maximum a középszintig tanulhattak.

– A képzési hátrány az oka, hogy a nőkből sokkal kevesebb a híres művész?

– Meg azért, mert akkoriban még nem „fél” gyermek volt a családi átlag, az arisztokrácia körében is öt–tíz utódot szült egy anya, ami meglehetősen lekötötte a kreativitását. Hozzátenném, a történelmet mindig férfiak írták le, és az értékítéletük rostáján könnyebben kihullottak a női festőművészek, zeneszerzők.

– Izgalmas a szakmai élete. Mit csinál, amikor „pihen”?

– Sokat foglalkozom nyelvekkel. Beszélek spanyolul, oroszul, franciául, angolul, emellett tanultam arabul, szanszkritül, olaszul és lengyelül. Rengeteget fordítok és verseket, novellákat írok. Eddig nyolc könyvem jelent meg, hat tudományos jellegű és két novelláskötet. Olykor pedig festegetek.

Az egész egyetem tanárképzésének vezetője

Kéri Katalin 1966-ban született Dunaújvárosban. Itt is érettségizett, miközben ifjú éveit a szülői házban, Nagyvenyimen töltötte. A PTE-n történelem–orosz szakon szerzett diplomát, majd bentmaradt tanítani. Egyetemi tanár, a nevelés- és művelődéstörténeti tanszék vezetője, továbbá az egész egyetemen a tanárképzés szakmai vezetője. Férje, Ambrus Attila a Tudásközpontban informatikus-könyvtáros, fiuk Noel, óvodás.