2013.10.30. 17:57
Tánc és színház, a két nagy szerelem
Domján Máriát mindenki ismeri a Pécsi Nemzeti Színházban. Ez persze nem meglepő, hiszen közel hatvan éve ott dolgozik.
– Már nem is emlékszem, de nyilván korábban csak „cica” voltam, néni nélkül. Nem zavar, hogy így hívnak – szerintem ha valakit a becenevén emlegetnek, akkor valószínűleg szeretik is.
– Legendás idők tanúja, hiszen ott volt a Pécsi Balett születésénél. Mi a legszebb emléke?
– Az, hogy mennyire jól érezte magát mindenki. Tényleg szenzációs előadásaink voltak, óriási tehetségű mesterektől tanulhattunk, de mindeközben mégis olyanok voltunk, mint egy nagy család. Eck Imre egy komplett csapattal érkezett, egy osztály jött az Állami Balettintézetből, de befogadtak miket, pécsieket is. Ez nekünk nagyon jólesett.
– A balett kitöltötte az életét akkoriban?
– Mondhatjuk, hogy igen. Rengeteget táncoltam korábban is, operettekben szólókat például, nekem mindig is a tánc volt a legfontosabb. S ez sokáig így is volt – idén nyáron fejeztem be például a magánoktatást, azaz még hetven év fölött is tartottam balettórákat.
– A prózai szerepek elkerülték?
– Nem, sőt, voltam a Filmgyárban is, meghallgatáson. Meg is kaptam a szerepet, de mire elkezdődött a forgatás, közbeszólt az esküvőm, s nekem természetes volt, hogy a családot választom.
– Jelenleg a pécsi színházban dolgozó fiatalokkal foglalkozik.
– Igen, ez a feladatom. Voltam korábban rendezőasszisztens, majd ügyelő is, most a gyerekekre felügyelek, és tartom a kapcsolatot a Művészeti Szakközépiskolával. Ez is szép munka, nagy felelősség: kikérőket kell írni, a gyámhatóság felé ügyeket intézni, a gazdasági vonatkozásokkal foglalkozni, szóval nem unatkozom.
– Azt mondják, az első szerelem sokáig tart. Az ön esetében a színház ilyen?
– Pontosan ilyen. De nem „sokáig tart” – inkább soha el nem múlik.
Balett és istápolás
Domján Mária 1936-ban született Szentlőrincen, de már másfél éves korában Pécsre költözött a családja, s azóta rövidebb időszakokat leszámítva itt él. A pécsi színházzal az 1950-es évek óta áll szoros kapcsolatban – volt itt balett-táncos, rendezőasszisztens, ügyelő, jelenleg pedig a gyerekszínészek legfőbb istápolója, „dadusa”. Egy lánya, két unokája és két dédunokája van.
