Dr. Győrvári Márk volt polgármester ma is a közösségért dolgozik

– Milyen volt úgy ébredni 2014 őszén, hogy 12 év után már nem polgármester?

– Furcsa, és egy kicsit nehéz, hiszen voltak még feladatok, amikről tudtam, még meg kell tenni a településért. De a tudat megnyugtató volt, hogy megtettünk ezekért mindent, és a feladatokat előkészítettük. Ma már időnként reggelizem. Régebben luxus lett volna, mindig rohantam. De nem dőltem hátra, csak egy kicsit lassult a tempó. Nehezen is tudtam átállni, korábban minden egyes nap nyomasztott a felelősség súlya. Ráadásul sokszor olyan döntéseket kellett hozni, amelyek igazi értéke talán csak öt–tíz év múlva látszik meg. Például, hogy milyen szerepet szánhatunk egy olyan városnak mint Szentlőrinc, és ahhoz milyen funkciókat, szolgáltatásokat kell biztosítani.

– Ma mivel foglalkozik?

– Egy éve felkértek a pécsi horvát főkonzulátus üzleti klubja elnöki posztjára. Magyar és horvát üzletemberek horvát- és magyarországi kapcsolatait segítem. Emellett a lőrinci Brantner–Koncz Múzeum alapítványi kuratóriumát vezetem. Nemrég egy beszélgetéssorozatot indítottunk Miniszter a múzeumban címmel – volt minisztereket hívunk meg elsősorban, a sorozat tavasszal folytatódik.

– Az üzleti világból érkezett polgármesternek. Hasznosította a tapasztalatokat?

– Jó volt alpolgármesterként, majd polgármesterként is, hogy tudtam, milyen problémákkal küzdenek a vállalkozók, a hétköznapi emberek. Nagyon fiatalon, 1976-ban lettem tanácselnök. Felsőszentmártonban, horvát családban nőttem fel, és az ottani tsz-ben dolgoztam ügyvitelszervezőként. A szomszédos Drávafokon megüresedett a tanácselnöki pozíció, és rám gondoltak. Élveztem azt az öt évet, napi szinten közvetlen kapcsolatban voltam az emberekkel. ''80-ban áthívtak Szentlőrincre, szintén tanácselnöknek. Az a poszt már kevésbé közvetlen, de nagyobb felelősséggel és kihívásokkal járó munka volt. Akkor építettük a négyemeletes panelházakat, és nőtt 3,5-ről 7,5 ezerre a lakosságszám.

[caption id="" align="alignleft" width="430"] A horvát–magyar üzleti kapcsolatokat segíti a főkonzulátus felkérésére dr. Győrvári Márk
[/caption]

– Meddig volt tanácselnök?

– Kilencvenig, a rendszerváltáskor nem választottak meg polgármesternek, mert bár azt mondták, ilyen vezetőjük nem lesz, de most más világ jön. Én ezt elfogadtam, s akkor már egyébként is voltak vállalkozásaim, export-importtal foglalkoztam. ''90-ben, negyvenévesen a kisgazdáknak túl fiatal, a Fidesznek túl idős voltam.

– Manapság sokan elhallgatnák a régi dolgaikat. Ön miért nem?

– Nincs mit szégyellnem. S nem csak azért, mert akkor is hívő katolikus voltam, vagy mert templomi esküvőm volt, rendszeresen jártunk misére. Ezzel együtt is beleszülettem a szocialista korszakba, így természetes közeg volt, abban próbáltam meg jól dolgozni, és az emberekért tenni, és hittem ebben.

Miniszterelnöki tanácsadó volt

Dr. Győrvári Márk (65), Szentlőrinc jogász végzettségű volt polgármestere a rendszerváltás előtt, lőrinci tanácselnökként Németh Miklós miniszterelnöki tanácsadója is volt. Azt mondta, fogalma nincs igazából, miért gondoltak rá, remélte mindig, hogy az elért eredményei alapján. Mindkét gyermeke jogásznak tanult, Krisztina e területen tevékenykedik, Róbert üzletemberként dolgozik. Felesége, Anna nyugdíjas, korábban a családi vállalkozásukat vezette. Ma is tagja annak a hobbi szőlészekből-kertészekből álló baráti körnek, akik a lőrinci szőlőhegyen mintegy harmincan tulajdonosai egy kis közösségi háznak, amelyben rendszeresen baráti összejöveteleket tartanak.