Az első hivatásos komlói színművész újra Pécsett

– A szocializmus kellős közepén lett színész Komlóról.

– Apám a jó kereset reményében jött a szénbányába dolgozni, de hamar félárva lettem, így félve mondtam anyámnak a gimnázium után, hogy megpróbálnám a színművészetit. Aztán a bányászváros első hivatásos színésze lettem, és a hetvenes években több mint kétszáz előadásban szerepeltem a Pécsi Nemzetiben.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Horváth István sokfelé megfordult, de a színpadhoz sem maradt hűtlen (fotó: Löffler Péter)
[/caption]

– Milyenek voltak a felkészülés évei?

– A szobatársam Bari Károly volt, a költő, aki a színházi világban is akkora tehetség volt, hogy rögtön harmadikosnak vették fel a rendezői szakra. Latinovits istenítette őt, így sodródtam magam is a színészzseni társaságába, no és megismerhettem Nagy Lászlót is. A végzős társaim közül pedig Szerencsi Évát és Szakácsi Sándort említeném, sajnos már csak múlt időben.

– Miről emlékezetesek a pécsi színházi esztendők?

– Játszottam Pál István Übü királyában, amit a premier után azonnal betiltottak. Voltam Bóni gróf és Holdbéli csónakos, de a kortársaim leginkább a Pokol angyalaként emlegetnek a Képzelt riportból.

– A versmondásait is fel-felidézik.

– Akkoriban indultak a Csontváry-matinék, s én Pilinszky János huszonnyolc verséből olyan műsort készítettem, amelyben tartalmilag összeolvadtak a költemények. Eck Imrének annyira megtetszett az irodalmi est, hogy megkoreografálta, és legendás pécsi balettosok táncoltak a versfolyamra. A bemutatón legnagyobb megdöbbenésemre az első sorban ott ült Pilinszky is, majd a végén csak annyit mondott. Tudja, ilyen lehettem fiatalon magam is.

– Mégis továbbállt Nyíregyházára.

– Éppen harminc esztendeje annak, hogy az egyik színészkollégámat kinevezték oda társulatalapító igazgatónak, és elhívta Pécsről a fél csapatot. Aztán idővel magam is vezetői pozíciókba kerültem különböző színházaknál, de a színpadhoz sem maradtam soha hűtlen.

– Mi hozta vissza Pécsre?

– Sose szakadtam el innen, 1970 óta állandó lakos vagyok itt. Csak keretet adok a pályafutásomnak: itt kezdtem, s itt szeretném befejezni. A Harmadik Színház Game overjében már játszom, s ha lúd, legyen kövér, felfrissítettem a híres Pilinszky-estet, november 13-án a Magyar Nyelv Napján lesz a bemutatója a Harmadikban.

Három évtizedes nagy körút ért véget

Horváth István 1950-ben született a Zalakaros melletti Zalamerenyén. Hétéves korában a család Komlóra költözött, ő itt érettségizett a Kun Béla Gimnáziumban. 1973-ban elvégezte a Színművészeti Főiskolát és 1981-ig a Pécsi Nemzeti Színház művésze volt. 1981–1993 között a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban tevékenykedett, majd a budapesti Nemzeti Színházba került. Oxfordi menedzserképzőt végzett, fővárosi jegyirodákat vezetett, az utóbbi tíz évben állandó szereplője a Gorsiumi Nyári Játékoknak. Nős, felesége, Mariann mesterkozmetikus, fiuk, Attila 26 esztendős, Londonba jár médiafőiskolára.

Mészáros B. Endre (Dunántúli Napló) Három évtizedes nagy körút ért véget Horváth István 1950-ben született a Zalakaros melletti Zalamerenyén. Hétéves korában a család Komlóra költözött, ő itt érettségizett a Kun Béla Gimnáziumban. 1973-ban elvégezte a Színművészeti Főiskolát és 1981-ig a Pécsi Nemzeti Színház művésze volt. 1981–1993 között a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban tevékenykedett, majd a budapesti Nemzeti Színházba került. Oxfordi menedzserképzőt végzett, fővárosi jegyirodákat vezetett, az utóbbi tíz évben állandó szereplője a Gorsiumi Nyári Játékoknak. Nős, felesége, Mariann mesterkozmetikus, fiuk, Attila 26 esztendős, Londonba jár médiafőiskolára. Horváth István sokfelé megfordult, de a színpadhoz sem maradt hűtlen (fotó: Löffler Péter) -->