Példaképek - olyanok, mint te vagy én

A tévé előtt ülök. Egyszer csak azon kapom magam, hogy öcsém rángat a szobájába, és azt sikítozza, hogy rajzolt valamit a faliújságjára, amit nekem muszáj megnéznem. Egy focista, Cristiano Ronaldo az. Csak anynyit kérdek tőle: miért pont ő? Mert ő a példaképem, kapom az egyszerű választ.

Manapság szinte mindenkinek van példaképe. Egy énekesnő, egy színésznő, egy médiaszemélyiség, egy okos ember vagy éppen a már elcsépelt közhely szerint, az anyuka. Na de kik is ők? Mi az, hogy példakép? És ami a legfontosabb: miért kell nekünk ilyen? Egyáltalán: kell?

Általában olyan emberek lesznek példaképek, akik a saját területükön elértek valami jót, valami nagyot. Valami újat tettek le az asztalra. Persze vannak olyanok is, akik szimplán csak nagyon jól öltözködnek, és egyesek rögtön kijelentik, hogy ők lesznek a példaképeik, ha törik, ha szakad. Ez persze korfüggő is. Kicsit furcsa lenne, ha a nyolcvanéves Mari néni a szomszédból kijelentené nekünk, hogy neki is van példaképe. Persze ez is lehetséges, csak azért én személy szerint nem hiszem, hogy az idősebb korosztálynak úgy kb. 30, sőt már 25 év felett szüksége lenne példaképre. Szóval főképp a tiniknek, talán a gyerekeknek vannak példaképeik (bár nekik nagy ritkán, és ha van is, akkor is Micimackót találják meg vagy valamelyik mesehőst). És most jön a fő kérdés, ami engem a leginkább foglalkoztat: szükségünk van egyáltalán példaképekre? Akármennyire sincs ínyemre, azt kell mondanom: igen, az embereknek kellenek a példaképek.

A példaképek is csak hétköznapi polgárok. Valaha, mielőtt még sikeresek és híresek lettek, ők is minden reggel felkeltek, megetették a macskát, és élték hétköznapi kis életüket. Szóval, ha ők el tudták érni a céljaikat, akkor mi is képesek lehetünk erre. Mi, hétköznapi, átlagos emberek. Lehettünk sikeres színészek, írók, vagy találhatunk fel bármilyen világmegváltó szerkezetet, csak annyi kell, hogy bízzunk magunkban, igazán akarjuk a dolgot, meg azért nem árt, ha az embernek van tehetsége is a dologhoz. Ezt hitetik el velünk a példaképek. Hogy van választási lehetőségünk. Azért, mert az élet bizonyos lapokat osztott nekünk, mi még felülkerekedhetünk ezen az egészen, és tehetünk azért, hogy mi is olyanok lehessünk, mint ők. Szóval jó, ha az embernek van példaképe. Jó, ha van mibe kapaszkodni, jó, ha tudjuk, van kiút a mindennapok világából. Kicsi álmodozhatunk, elkalandozhatunk, miközben az iskolában vagy a munkahelyünkön ülünk egy unalmas nap közepén. Vagy csak tisztelhetjük, imádhatjuk példaképeinket. És ki tudja: talán, ha minden összejön, egy nap még kedvencünkkel bulizhatunk a malibui villánkban, amiben húsz háló és négyszer ennyi fürdőszoba van.