Kürthy szerint a szövetség régóta tartozik neki

Kürthy Lajos hétfőn érkezett meg a Helsinkiben rendezett Európa-bajnokságról, hazaugrott egy kicsit Mohácsra, aztán ment is tovább Szombathelyre edzeni. Vagyis minden megy tovább a megszokott kerékvágásban, minden rendben van, gondoltuk.

Pedig dehogy van minden rendben! Amikor a 25 éves súlylökőt arra kértük, értékelje az Eb-szereplését, szinte ömlött belőle a szó – és a keserűség.

– Felemás érzéseim voltak, hiszen az önmagában jó, hogy a 2009-es fedett pályás Eb óta most először voltam döntős – kezdte Kürthy bemelegítésként. – De a 19,55 méteres eredménnyel és a kilencedik hellyel már nem voltam elégedett, mert szerettem volna dobogóra kerülni.

Hogy miért nem jött össze?

– Ez elég összetett kérdés, több oka is volt. Egyrészt nem vitték ki az edzőmet, Annus Adriánt, aki egész évben biztos pont volt a számomra, és ebben a szituációban jó lett volna rá támaszkodni. Másrészt anyagi okai is vannak ennek. A szövetségi támogatást ugyanis lassan két éve nem kapom meg teljes egészében, a tavalyi összeg kétharmada például még nincs kifizetve, az ideiről pedig még azt sem tudom, hogy mennyi a keretem. Egy-két edzőtáborra kaptam előleget, de hogy összesen mennyire számíthatok, arról sejtelmem sincs – sorolta a gondokat Kürthy.

Sokan most biztosan azt hiszik, ezzel csak a „bizonyítványt” magyarázza. Pedig nem így van. Ahhoz, hogy egy nehézatléta, vagy bármilyen más élsportoló jó eredményekre legyen képes világversenyeken, sok mindennek kell tökéletesen működnie, kiváló feltételekre van szükség. Ez pedig Kürthy esetében nincs meg: „Mi kell egy sportolónak? Kell például masszíroztatni, megfelelő mennyiségű és minőségű táplálékkiegészítőre van szükség, edzőtáborozni kell, orvoshoz járni. Én nem vagyok nagyravágyó, csak legyenek meg az alapdolgok, ne azon kelljen rágnom a körmömet, hogy mi lesz a jövő hónapban, tudok-e rendesen kajálni. Ha nem lenne az egyesületem, a Mohácsi TE, továbbá édesapám és a kisebb támogatók, nem is tudnék sportolni. Pedig az elvárás mindenki részéről megvan: az olimpiával kapcsolatban 20,50-ekről és döntőről beszélnek. Ha mindent megkaptam volna, amit a szövetségben megígértek, akkor dobogós helyért mentem volna Helsinkiben, s ha mégis ugyanígy végeztem volna, megérteném azokat, akik a 19,55-ért és a kilencedik helyemért zúgolódnak.”

Pedig tényleg nincs miért zúgolódni. Kürthy ott volt a felnőtt Európa-bajnokságon, ahol döntőbe került – mindez keveseknek sikerült Helsinkiben. Ugyanakkor az is igaz, hogy az utóbbi egy-két évben megtorpant a fejlődése, hiszen korábban lökött ő már jócskán 20 méter felettieket is. Ki tudja, mi lett volna akkor, ha minden klappol?!

K. Mayer András(Dunántúli Napló) -->