2013.09.26. 16:53
Módos Pétert egy vascsővel sem lehetett volna megállítani
Az orosz Tatarinov talán már a markában érezte a bronzérmet a budapesti birkózó-világbajnokságon, amikor jött Módos Péter és „elsöpörte”. A szigetvári kiválóság szerint fantasztikus érzés volt hazai közönség előtt dobogóra állni, s éppen itt megszerezni első vb-érmét.
– Ez így van, fantasztikus érzés volt, hogy éppen itthon szereztem meg életem első világbajnoki érmét – mondta Módos Péter, aki a kötöttfogásúaknál 55 kg-ban lett harmadik. – Ráadásul ott volt a családom, a nagypapám, a menyasszonyom, előttük birkózhattam, ami csodálatos volt. A közönség biztatása pedig hatalmas erőt adott.
– Amikor a bronzmeccsen az orosz Tatarinov 3-0-ra vezetett, úgy tűnt, bárhonnan jöjjön is némi pluszerő, a lelátóról, a nézőktől, egy doboz spenótból, mindenképpen szükség van rá.
– Én mindig is az a típus voltam, aki az utolsó percig, az utolsó pillanatig harcol. Amikor megfordítottam a bronzmeccset, az utolsó percben olyan euforikus hangulatba kerültem, hogy egy vascsővel sem tudtak volna megállítani!
– Gondolom elég jól ismerik az ellenfelei, és a szőnyegen nem nagyon kedvelhetik.
– Persze, jól ismernek a súlyomban, néhány érmet azért már szereztem.
– Mi volt a célja a világbajnokság előtt?
– Az edzőim mindig azt tanították, és otthonról is azt hoztam, hogy mindenhova győzni menjek. Világbajnok szerettem volna lenni. De abból kiindulva, ahogy alakult ez az évem, kezdve a januári vállműtéttel, úgy érzem, mindent kihoztam belőle.
– Maradt Önben hiányérzet?
– Én nyugodt szívvel mentem a világbajnokságra, mert annyit edzettem, amennyit csak lehetett. Két héttel a műtétem után én már a teremben voltam, erősítettem a hasizmom, a lábamat, amit lehetett. Sajnos birkóznom nyilván nem lehetett, ami azért elég nagy hátrány egy világverseny előtt. Én úgy érzem, kihoztam magamból a maximumot. Főleg úgy, hogy a szabályváltozás sem nekem kedvezett.
– Na, jó hogy említi! Mi is van azzal a szabályváltozással?
– Nem fekszik nekem az új. Én a lenti birkózásban szereztem az érmeim, az az erősségem, a világon bárki ellen meg tudtam csinálni a lenti technikákat. Huszonöt évig így birkóztam, most viszont mást kell csinálnom. De jó irányban haladunk, az állás birkózásom sokat fejlődött, az iránit és az oroszt is lehajtottam a végére. Rióig kell, hogy beérjen. És ha így folytatjuk, be is fog!
– Ha már Rió és a jövő: Londonban és most bronzérmes lett, gondolom jól jönne már egy arany.
– Én minden éremnek örülük, de nyilván jó lenne már fényesíteni. Az egyetlen hiba az, hogy a sérülések miatt nem tudok folyamatosan edzeni. A lényeg, hogy ezeket a jövőben elkerüljem.
– Ugye jól gondolom, hogy az ünneplés nem kerülte el a világbajnokság végeztével?!
– Aznap nem nagyon volt időm, éjfélig a doppingszobában voltam, elég lassan ment a sor. Másnap azonban a Váci utcában összeültünk a barátokkal, haverokkal, egy kicsit iszogattunk is.
– Nyugtasson meg: ugye nem lesz agresszív némi alkoholtól? Nem járnának jól a Váci utcán sétálók...
– Dehogyis, én levezetem a feszültséget az edzőteremben!
Sajnálja, de jobb ez így
Módos Péter az év elején igazolt el szigetvári klubjától, mert megelégelte, hogy a helyi önkormányzattól jóval több ígéretet kap, mint anyagi támogatást. Budapestre, a XV. kerületbe szerződött a Kertváros SE-hez.
– Sajnálom, hogy el kellett jönnöm, elsősorban a papa miatt, akit így ott kellett hagynom. És a szigetváriak miatt is, akik mindig nagyon szurkoltak nekem. De nagy pozitívum, hogy olyan klubba kerültem, ahol mindent megkapok, ami kell, s ha bármilyen gondom van, megoldják. A kerület polgármestere is mindenben támogat, olyan csapathoz tartozom, amellyel Rióig biztosított a nyugodt felkészülésem – mondta Módos.
