Szabados József még a Manchester Unitednek is lőtt gólt

– Ahogy látjuk, futball nélkül nem tud meglenni...

– Nem, bizony! – válaszolta Szabados József. – Még szerettem volna futballozni Ausztriában, amikor kaptam egy lehetőséget a Magyar Labdarúgó-szövetségtől, felkértek, hogy legyek utánpótlás szakmai igazgató Baranya megyében. Elfogadtam, emellett viszont már nem fért bele az utazgatás az osztrákokhoz.

– Azért a játékkal sem kellett teljesen felhagynia, a Geresdlak megye I-es csapatát erősíti. Ahol Soós Attila az edző, akivel a PMFC utánpótlásában kollégák. Gondolom, mennyit kellett győzködnie...

– Megmondom őszintén, amikor kiderült, hogy hazajövök Ausztriából, sok csapat megkeresett, még az NB II-ből is volt ajánlatom. De miután a PMFC utánpótlásában már dolgoztam, mindennap edzéseket kellett tartanom, így nem tudtam elmenni futballozni. A geresdlakiakkal úgy beszéltük meg, hogy ha tudok, akkor megyek edzésekre, és persze ott leszek a mérkőzéseken. A játékostársaimmal szemben is az a szerencsésebb, ha ott vagyok a gyakorlásokon: akármilyen múlttal is rendelkezik az ember, nem engedheti meg magának, hogy mindig
hiányozzon.

– A respektje megvan az ellenfeleknél: amikor a bodaiak mentek Geresdlakra, a kapusuk, Balogh Zsolt előre mondta, egy gólt biztos kap majd Szabadostól.

– Aztán nem kapott, a PEAC-nak viszont lőttem egyet. Nem mondanám, hogy van respektem, talán inkább tisztelnek az ellenfelek, és felkapják a fejüket a pályán, amikor meglátnak.

– Milyen „íze” van az amatőr futballnak?

– Nálunk, Geresdlakon szinte baráti társaság alkotja a csapatot, családias az egész. Edzések, meccsek után megiszunk közösen egy-egy sört. Nekem ez újdonság, de egyben nagyon jó dolog. Persze a pályák, a kiszolgálás más, de ez itt nem befolyásol semmit.

– A profi labdarúgás nem is hiányzik?

– Hiányzik, hiszen tetszett, szerettem, és kaptam nagyon szép dolgokat. A Kispesttel például 1993-ban bajnoki címet nyertünk, játszhattam a Manchester United és a Sampdoria ellen, előbbinek gólt is lőttem. De már a civil életre kell koncentrálnom, ahol hosszú távon megtalálom a számításaimat. Eljárt felettem az idő...

– Az aktív játék mellett edzősködik is a PMFC utánpótlásában. Élvezi?

– Már elég régen, 2003-ban vagy 2004-ben elkezdtem a futball mellett. Nagyon megtetszett! Ott is ragadtam az ovisoknál – nagyobbakat nem tudtam volna vállalni, mert hétvégente nem tudtam volna őket elkísérni a mérkőzéseikre. De ha később úgy alakul, azért szeretnék idősebbekkel is foglalkozni.

– Felnőttekkel is?

– Háááát... Most azt mondom, hogy nem hiszem, mert az utánpótlásban nagyon jól érzem magam. De lehet, hogy ha egyszer kipróbálom, megjön hozzá a kedvem. Most nincs a terveim között.

– Két fia is van. Fociznak?

– Noel már tavaly elkezdte, Márk pedig nemrég. Kozármislenyben játszanak.

– Mislenyben?! Egy volt PMFC-s gyerekei? Miért?

– Amikor a nagyobbik elkezdte, több ovis társa is odajárt. Ha tetszik neki, lelkes, élvezi csinálni, akkor futballozzon ott.

– Szeretné, ha profi labdarúgók lennének?

– Nem. Nyilván jólesne, de nem fogom erőltetni, az biztos. De ha a tehetségükből adódóan azzá válhatnak, akkor megakadályozni sem fogom.