Vélem-én

2012.06.18. 08:53

Pécs, a csodás sírok városa

Halott ez a város, vagy legalábbis haldoklik! – fakad ki francia ismerősöm, aki végigjárta a pécsi belvárost.

Mészáros B. Endre

Halott ez a város, vagy legalábbis haldoklik! – fakad ki francia ismerősöm, és kijelentése azért különösen meglepő, mert pár napja még Pécsbe habarodva a mediterrán szépségeit festette le mindenféle tónusban, sőt hazatelepülését tervezte az „építészeti gyöngyszemekkel kirakott középkori vásárhelyre” – ez a fennkölt nekibuzdulás ugyancsak tőle származik. Első körben pedig a pécsi hozsannát még így ragozta: – Avignonban éltem, s mintha ezt a kőből, fényből, napsütésből kikevert csodát látnám itt viszont keleti színekkel megbolondítva. Egész Magyarországról csak Pécsett tudom elképzelni az életemet, olyan ez a hely, mintha a XVIII. századi díszleteit most csomagolták volna ki!

Hogy mi okozta a döbbenetes pálfordulást? A képzőművész hölgy végigjárta a színházfesztivált, bebarangolta a helyi gyűjteményeket a Múzeumok éjszakáján és a hétvégén a Sétatéren is kortyolt a villányi vörösből.– Nem értem, hogy mi van itt – összegezte tapasztalatait. – Félig üres terekkel, még üresebb tekintetekkel, megfáradt emberekkel találkoztam a pazar utcai kultúrakciókon. Mintha a hedonizmus fénykorát élnénk, a látványos performanszokat a környezet elnézegeti, főként, ha ingyen kapja, de nem válik a részesévé, csak elfogadja. Aztán esténként egy csapásra megváltozik minden, a Király utcai kávéházi teraszokon nyüzsög az élet, a Sétatér pedig olyan, mint egy falusi lakodalom. Evés-ivás közben kinyílnak a tekintetek, önző fények csillognak a szemekben, de mégis, mintha mindenki menekülne, vagy felejteni akarna. Ragyog a felszín, lélekben meg törött minden és szörnyű ezt kívülről látni. Főként annak tudatában, hogy Rómában is összeomlott a tivornyák után a birodalom!

Ezek is érdekelhetik