BAMA

20.52 - Lassan megtelik és felpörög a fesztivál

Az első nagyobb koncertekig a még üres területen mozgással múlatták az időt az emberek. Tollas, flakonfoci a nagyszínpad előtti küzdőtéren.
Mi egy kis energiautánpótlás után a Rockerek.hu sátorba látogattunk, ahol megtekintettük a SKAtch zenekar koncertjét. A szegedi fiatalok a tavalyi Rockmaraton Local Heroes tehetségkutatót nyerték meg, így nyertek "rendes" szereplési lehetőséget idénre. Szép számú csapatuk, mely három fős fúvós szekcióból, 3 gitárosból (egyikük ének is), plusz egy tangóharmonikásból és a dobosból állt, hamar mozgásra ösztönözte a zene hangjaira egyre csak gyűlő embereket. A színpad előtti terület gyorsan megtelt a semmivel össze nem téveszthető ska táncot járókkal.

Ez után a Blues Company motoros rockját élveztük a napsütésben. Jó estét nem kívánhattak, ezért Délutáni randevúnak keresztelték el az előadásukat. Zenéjük alapvetően a szex, motorozás és piálás témát járta körbe, a közönség aktív bevonásával. Kérdésükre, hogy ki szereti a p***t, hangos kiáltozás volt a válasz, hasonlóképpen a ki szereti cicit és a ki szereti a Blues Companyt kérdésre is. De néhányan beugrottak a ki szereti a munkát kérdésnek is...

Következő állomás a Planet Noir sátor volt, ahol megnéztük a haldoklást, vagyis a Watch my dying zenekar előadásának első felét. Mi és valószínűleg a zenekar is főleg a melegtől haldokolt. A sátor falán ugyanis nem nyitottak meg új részeket, így szaunához lett hasonló hamarosan a hely, köszönhetően a szép számú metál rajongónak akik headbangelve próbálták hűteni a körülöttük állókat. Mi is beálltunk a sorba mondván egy kis kora esti mozgás nem árt meg. A srácok nagyon jó műsort adtak, de ismét csak nem vártuk meg a végét, hogy legyen időnk másra is.

Feltűnően sok Rockmaraton pólós arc rója a fesztivál területét ma. Megkérdeztük a merch pultost, hogy ma vettek-e ilyen sokat, de azt a
választ kaptuk, hogy már korábban, főleg első napokban fogyott el a legtöbb. Ezek szerint nem mindenki tartalékolt az utolsó napokra...
A Rockélet Nagyszínpadon már kezdetét vette közben Bill kapitány fellépése, kellemes blues zenére írom ezeket a sorokat. Mások is kényelmesre vették a figurát, egy társaság tábori asztalt és székeket hozott ki a küzdőtér szélére, vizipipát állítottak rá, és ott ülve halmozzák az élvezeteket.

Indulhat az utolsó este, elő az utolsó erőtartalékokkal, szóljon a blues, a rock&roll, a metál! Buli van, ROCKMARATON!

17.21 - Bőség zavara a várva várt szombati kínálatban

Az utolsó teljes értékű napjához érkezett a fesztivál. Már tegnap többen jelezték akikkel beszéltünk, hogy valószínűleg ma már szedni fogják a sátorfát, mert messze van az út hazáig, erről bizonyságot is szerezhettünk ma, hisz egyre többet látni felcuccolt táborlakókat a kijárat felé bandukolni. Várhatóan azért nem leszünk ma sem kevesebben, hiszen szombat van és a program sok egynapos látogatót fog kicsalni a helyszínre estére.

Körbekérdeztük a még kitartóakat, hogy hogy bírják erővel a maraton végéig, egyre többen fordulnak energiaitalhoz is a szokásos alkoholfogyasztás mellett, ennek minden bizonnyal nagyon örül a fesztivál hivatalos energiaital árusító helye, ahol egyébként mi sört szoktunk általában venni, mert nincs akkora sor mint máshol, és még jó hideget is csapolnak.

A napi ötezer forintos napijegy úgy tűnik már sokak pénztárcájának túl magas összeg. Idefelé jövet vettünk fel két stoppos srácot, akik elmondták nekünk, csak barátaikhoz jönnek a parkolóba, mert nincs pénzük a jegyre. Lemaradtak az akciós hetijegyről így pedig már sajnálják a közel egyező összeget egyetlen napra. Rajtuk kívül még mással is találkoztunk, aki napijegyre gyűjtött a délután folyamán a parkolóban kószálva.

Mai napon aki szereti a hagyományos magyar rockot, a metált és a ska/rockabily zenét is, az bajban lesz. A nagyszínpad programját a motoros találkozók kötelező zenekara, a Blues Company nyitja. Őket követi a színpadon a legendás, kőbányai blues rock énekes Deák Bill Gyula. Nem hiszem, hogy bárkinek is be kéne mutatni őt, koncertje garantáltan örömet okoz minden hallgatónak! Az est harmadik nagyszínpados fellépője, a rögös utat bejárt Lord zenekar, zenéjük kötelezően meghallgatandó a magyar rock rajongói számára. Végezetül pedig ismét egy magyar blues legenda énekes, Hobo a Rockmaratonon!

Tegnap is megtalálta a szórakozását itt az idősebb korosztály, ez a mai napra fokozottan igaz, de nem kell félni, ezeket a zenéket a fiatal rocker korosztály is nagyon élvezi és értékeli.

Erre tanúbizonyság Adri, aki elmondta nekünk, hogy ezt a napot várta legjobban az egész fesztiválon. Kérdésünkre, hogy miért, sorolni kezdte: Deák Billt azért, mert az István a királyban hallotta először és libabőrős lett az éneklésétől. A Lordot a nővére révén ismeri, a Vándor című számot hallotta először, nagyon megérintette, mert "Nem félek amíg élek, várnak a messzeségek" refrénről úgy érzi, hogy róla szól, kicsit az ő száma, és persze jót lehet rá bulizni. Hoboról nehezen tudott nyilatkozni, mert azt mondta, hogy számára ez egy nagyon bonyolult dolog, minden oldaláról szereti, zene, színház, Jim Morrison feldolgozás, még oldalakat lehetne írni róla.

A Rockerek.hu színpadon az első három fellépő különböző tehetségkutató győztese lesz, ők hangolnak elő a bulizós, táncolós estének. Lesz itt rockabily, ska, belezős rock&roll... Kiemelném a pécsi (ki hinné) Ska-Pécs zenekart, természetesen Ska-P tribute bandáról van szó, Pécsett azért gondolom nem sok ska kedvelőnek kell bemutatni őket, mindig hatalmas ugrálás és pogó van a helyi fellépéseiken.

Ezen a napon csak a Planet Noir színpadon találunk külföldi fellépőket. Az ír Primordial folkos black metállal késztet majd minket hajrázásra. Utána pedig a német Heaven Shall Burn nevű zenekar lép színpadra, akik hazai pályán egy eléggé ismert csapatnak számítanak. Stílusukat általában metal core-ként szokás definiálni, de a lényeg, hogy egy kemény, agresszív hangzású zenéről van szó. Ez lesz az első fellépésük Magyarországon, pedig nem egy mai zenekarról van szó, 1996-ban alakultak. A programot kiegészítő magyar zenekarok sem lesznek rosszak, legalábbis mi a Watch My Dying koncertet semmiképpen nem szeretnénk elszalasztani. A metálosok biztosan itt fognak tanyázni.

Ma tehát megint futkosósra veheti a figurát az aki szereti a zenei változatosságot, koncertezésre fel!

11.59 - EDDA, csillagok, pokolhangulat - visszaidézzük a péntek éjjelt

Mobilmánia! Na nem a telefon, hanem a legendás P. Mpobil korábbi tagjaiból alakult zenekar. Ez kellett ahhoz, hogy a közönség hangosan a énekelje a naplemente hátterével, hogy "Nálam mindig két forint ez a dal!". A Mobilmánia jó hangulatú, könnyed koncertet adott, nagy tapssal búcsúzott tőlük a publikum.

Ha már a közönség szóba került, a tegnapi napon jelentősen megemelkedett az átlagéletkor, főleg a nagyszínpad környékén. Sok idősebb rockzene-kedvelő látogatott ki a fesztiválra, hogy ifjúsága dalait énekelhesse önfeledten, vagy ölelje élete párját közben, többen magukkal hozták csemetéiket is. Szerencsére őket nem engedték a kicsit később kezdődő Mayhem koncert közelébe... Inkább ott maradtak végig a nagyszínpad előtt, hisz az Edda és a Republic várta őket még.

  Repült a paradicsom, kiakadt az Edda frontembere (fotó: Rockmaraton)

A pénteki nap hangulatképeit ebben a galériában lehet nézegetni!

Az Edda koncertjén is hangosan szólt a dal a küzdőtér minden sarkából, ezt még az az affér sem zavarta meg, mikor Pataky Attila fényt kért a nézőtérre két szám között és hangos és keresetlen szavakkal invitálta a színpadra azt aki megdobta őt az előző szám alatt, mondván ott játsszák le a dolgot... A bátor dobáló nem jelentkezett, így miután megnyugodott a frontember némileg, folytatódott a koncert. Ezután Pataky lement a kordon mellé és végigpacsizott az igazi rajongókkal - biztos nem közülük került ki a tettes.

  Az Edda koncertjét érdekesre színezte a sértődött Pataki Attila magánszáma (fotó: Balogh Gábor)

Mi az eset után kicsivel elindultunk a  Planet Noir színpad felé, mivel elvileg lassan kezdődnie kellett volna a norvég black metal legenda, a Mayhem koncertjének. Azért csak kellett volna, mert a színpadkellékek összeácsolása és színpadra hordása még vagy 40 percet vett igénybe... Mi persze jó hamar odamentünk, hogy előre tudjunk jutni, jól lássuk a nem mindennapi külsőségeket felvonultató produkciót.

Többen türelmüket veszítették a várakozásban és kisétáltak, de helyükre mindig újak érkeztek, így a sátor jó háromnegyedéig megtelt a kezdésre. Korábban írtam, hogy szerencsére fiatalabb gyermekek nem keveredtek a koncert közelébe, ez nem véletlen. Az első darálós, hörgős, stroboszkópos szám után úgy tűnt, mintha a pokolban lennénk...

  Pokolbéli hangulatot idézett a Mayhem, horrorba illő frontemberrel (fotó: Balogh Gábor)

Csihar Attila frontember hollywoodi maszkmestereket megszégyenítő színvonalon alakította át kinézetét, bármely horrorfilm főszereplőjének elment volna. Sötét papként celebrálta számunkra a koncertet, püspöki palástban, füstölővel lépett elő, a csontokkal, koponyákkal borított, szögekkel kivert fekete szószék mögül. Hófehér fején vérpatakok csorogtak, gyér hajtincsei úgy lógtak le, mint egy több napos hullán képzelné el az ember. Kezében akasztófa kötelet lengetett, jelezve, hogy szerinte ki mindenki lenne méltó erre a sorsra. Talán az egész emberiség...

Attila hörgő, rekedt hangú magyar szóval köszöntötte az összegyűlteket az első dal után: "Sziasztok! Kib***** jó végre Magyarországon lenni és nektek játszani!". Aztán már folytatodott is a halál-szeánsz nagyjából egy órán keresztül. A leírhatatlan hatású zenefolyam többször is meghátrálásra kényszerített minket, a zsúfolásig telt sátorból ki-kiszaladtunk némi friss levegőért. A koncert végeztével röviden búcsúzott Attila és egy pillanat alatt eltűntek a backstage-ben. Érdekes élmény volt, az biztos!

Tudósítótársam közben látogatást tett a Rózsaszín Pitbull koncertjén is a Rockerek.hu sátorban. Elmondása szerint olyan tömeg gyűlt össze a pörgős, ugrálós, pogozós, éneklős, vicces hangulatú bulin, hogy a végén a szűk keresztmetszetet jelentő kijárati hídon (mely egy árkot ível át), teljesen megakadt a kiáramlás. Türelmetlen rockerek a jól ismert "Mi a f*** van!" rigmussal igyekeztek megoldani a problémát, sikertelenül.

  A legkisebb rajongók a színpadon kaptak helyet a Republicnál (fotó: Balogh Gábor)

Mi közben a Republic koncertjén kötöttünk ki, regenerálni szétzúzott agyunkat. Egy-egy lágy dallam gyógybalzsamként tud hatni ilyen durva koncert után az ember idegeire... A Republic zenekar a mindenki által ismert slágerekkel megénekeltette a közönséget: "Csillagokkal ha szédülök, esik az eső és mennydörög..." - dalolta a közönség a ragyogó csillagos ég alatt. A barátságos koncerten két kislány felkapaszkodhatott a színpadra a kontroll ládák elé és onnan figyelték áhítattal a szüleik kedvencét.

A Republic nem egyszerű slágerműsort adott, hiszen a mindenki által ismert dalok mellett (Jó reggelt kívánok, Szállj el kismadár) olyanok is előkerültek, amiket jobbára csak a rajongók ismernek.

Az estéből már csak néhány koncert volt vissza ezt követően: a Planet Noir sátorban a Sear Bliss zúzta tovább azoknak a fejét hasonló stílusú zenéjével, akinek a Mayhem nem volt elég. A Rockerek.hu sátorban a Republic után még el lehetett csípni a Prosectura végét. Az utolsó bulit pedig a vicces nevű Erős Pista, egy Red Hot Chili Peppers feldolgozás zenekar nyomta, de ezt már ismét a sátrunkból hallgattuk.

Kezd minket legyűrni a fáradtság...