Szebb Jövő Felé?

A Culpa Innata egy török szerző, Alev Alatli Schrödinger Macskája című regénye nyomán bonyolódik. Talán érdemes lehet tudni, hogy ezzel a címmel tucatnyi könyv készült már, hiszen a neves fizikus hírhedt axiómája számos át/és továbbértelmezést nyert a populáris kultúrában.

[caption id="" align="alignleft" width="350"] - Melyik a ti házatok? / - Hülyéskedsz? KI tartja azt számon.
[/caption]Kis kitérő gyanánt ismertetjük magát az axiómát, mely zavarba ejtő módon Schrödinger Macskájáról szól. A Schrödinger Macskáról kijelenthető, hogy azonos időben egyszerre élő, és egyszerre halott. Az axióma: a macskát egy bombával együtt dobozba zárják, ám csupán 50% esély van rá, hogy a bomba öt percen belül felrobban, a maradék 50% persze annak az esélye, hogy a detonáció nem következik be. Schrödinger híres észrevétele szerint, míg fel nem nyitottuk a dobozt, s így meg nem figyeltük a macska állapotát, az állat mindaddig együttesen létezik élet és halál állapotában. Az axióma persze azért lehet jelentős máig is, mert mindez idáig senkinek sem sikerült megcáfolnia Schrödinger észrevételét.

Alev Alatli egy roppant sötét disztópiát eredeztet a megfigyelésből, melyben az Európia Unió a Világ Unióvá formálódik. Egy olyan világszervezetté, mely minden szembehelyezkedő államformát és a feltétlen közösségvállalásra képtelen régiót elmaradott, barbarisztikus berendezkedettségeknek kiált ki. Ebben a világban a szociális érintkezés és a szexualitás nem opció, hanem kvázi-kötelezettség: az Új Világrend jó szemmel nézi, ha a nők minél több utódot hoznak világra minél több génforrásból, a felsőfokú végzettségekért, a rohamléptékű fogyasztásért s végül az anyagi javak halmozásáért pedig effektív pontok járnak.

Pontok, melyek meghatározzák a HDI-t, (Human Development Index, azaz Emberi Fejlettségi Mutató) az igazán magas értékekkel rendelkező egyedek pedig elérhetik a 100-hoz közeli Csúcsot, ahol "Megérkezettekké" válhatnak. Ismerősen hangzik valahonnan? Talán nem véletlen, hogy Adrianopolis - itt játszódik a játék - centrumát egy óriási piramis dominálja, mely belsejében egy komplett fogyasztás-és szórakozás-polisz kapott helyet. A Culpa Innata világának fő irányelvei: keress, vásárolj, fogyassz, halmozz, és fejlessz. Különben dádá és elzavarás lehet! Egyébként pedig Istenünk Hozott az Új Világrendünkben!

[caption id="" align="alignright" width="350"] Adranopolis, a Reggeli Főzősó idején.
[/caption]El lehet képzelni, milyen képet vágnak ezen Új Világrend felső vezetésében, mikor egy napon arról értesülnek, hogy egy polgártárs gyilkosság áldozatává vált az addigra egyébként Szakadár Állammá (Rogue State) kikiáltott Oroszországban. A játék során egy Phoenix Wallis nevű nőanyag teste s szelleme lakható be, aki a Világ Unió legfőbb békefenntartó szervének képviseletében kezd nyomozásba az ügy kapcsán.  A figura névválasztása aligha lehet véletlen, szerintünk Philip K. Dick 1981-es műve, a Valis (Vast Active Living Intelligence System) előtti tisztelgés jele.

A Culpa Innata fő erénye a kalandjátékoktól szokatlanul alapos/vaskos történelmi kidolgozottság, valamint az ehhez kapcsolódó, precíz módon prezentált társadalomrajz.  Az Aliv Alatli munkáját értelmező fejlesztők roppant masszív munkát végeztek a fikció átültetésének érdekében, így a játékvilág háttértámogatása aprólékosan kidolgozott történelmi helyzetképekkel és az ezek nyomán szerveződő hatásmechanizmusokkal érkezik. Manapság kevés az olyan kaland, mely lehetőséget biztosít a saját háttérfikciójában való elmerülésre, a Culpa Innata azonban áldásos módon pont ilyen.

A játékmenet legnagyobbrészt a dialógusokra épít, és nyújt ezeken keresztül precíz betekintést mind a világ mind pedig a világ lakóinak működésébe és értékrendjébe. A Culpa Innatában tehát sok a dialógus.  És ennek jelen esetben abszolút örülni tudunk, hiszen a párbeszédek mentesek a kalandjátékokat jellemző alapmegoldástól, azaz a fentről-lefelé kínált mondatopciók egymást követő kilövésétől. Ehelyett Phoenix egy éppen aktuálisan felkínált kérdéscsokorból választhatja ki a fontosnak tűnő felvetéseket, melyek egyébiránt az előzőekben elvégzett cselekmények kapcsán válnak elérhetővé. Az Új Világrend törvényei szerint csak korlátozott ideig vehetjük kérdések tüze alá a megkérdezettet, hiszen a túlzott időráfordítás elvonja a megkérdezett figyelmét és idejét a javak és a fogyasztásfolyam növeltetésétől. Persze ekkor sem kell kétségbe esni, hiszen másnap folytathatjuk a kikérdezést.

Ebből talán már sejthető, hogy a játékmenet nemlineáris, sőt a  történet abszolút üdvözlendően többféle módon s úton is megoldható, mégpedig úgy, hogy második, avagy többszöri nekifutásra is találhatunk olyan utakat, szereplőket és elemeket, melyekhez hozzá sem szagoltunk (!) az első teljesítés során. Egy hasonló elgondolás kapott helyet egyébként a nagyszerű, 1997-es Blade Runner játékban, ahol a szereplők motivációi és napirendjei játékalkalomról játékalkalomra változtak, jóllehet magunk között szólva, azért igen szűkös keretek között tették ezt.

[caption id="" align="alignleft" width="350"] - Mi volt az... utolsó mondata? / - "Maga szerint ez FRISSEN CSAVART narancslé??"
[/caption]A Culpa Innata tehát bátor, sőt jelentős lépéseket tesz e ritka jelenség öregbítéséért, melyről jelen idő szerint pókerorcával jelenthetjük ki, hogy a kalandjátékok jövőjének legeslegfontosabb záloga. A Culpa Innata ez irányú felkészültsége pedig komolyan veendő, semmi kétség, hiszen akár a netes fórumokon körbenézve is teljesen világossá válik, hogy néhány játékos mintha egészen más programmal játszana, és ez jó, ez kitűnő. 

Prezentáció kapcsán a játék igazi fehér holló. Ha az ember rosszindulatú, - mint most egy mondat erejéig mi - akkor elégedetten kiált fel: "Tejézusmánia! Mi ez a vizuális véginzultus??" Ám ha volt például gyermekszobája, sőt a Pirx Növendék Kalandjai című kultúrletétemény is megcsenget nála bizonyos harangocskákat, akkor egy pillanat műve csupán beleszeretni az anyag látványvilágának formanyelvébe. Mert ez Pirx Növendék, kérem, ez tökre Pirx Növendék. Tehát a játék grafikájának irtózatosan esetlen, ám rendelkezik azzal az utánozhatatlan bájjal, melyet többek között Szilágyi Tibor és Zenthe Ferenc hagyományoztak a hálás néplélekre. Ahogy a színészek a terepjárónak álcázott, megalázott tejfölös dobozban testük le-fel dobálásával imitálják a gépjármű menetprocesszusát, hát az valami törölhetetlen retinastigma, semmi kétség. A Culpa Innata pedig nyílt rokoni szálakat ápol ezzel a vizuális formanyelvvel, tehát pillantás műve lesz csupán döntést hoznunk, hogy kiröhögjük-é, avagy habzsoljuk é ezt a látványvilágot.

A játékkal egyetlen komolyabb bajunk van, nevezetesen bizonyos helyszínek hatalmasak, és nincs lehetőség egy duplaklikkel az átellenes ponton TÚL zavarnunk főszereplőnket. A zenék és a szinkronszínészek, leszámítva pár kevésbé sikerült választást és kompozíciót, kivételesen jók, így bőven vállalható lenne egy Culpa Innata soundtrack is. Az anyag működtető ereje, azaz a történet, a váratlan fordulatok és a dialógusok aligha tűrhetnek negatív kritikát. Az év legkellemesebb kalandmeglepetése, mely egyben a jövő játékaival szemben is komoly, üde elvárásokat támaszt.