Egy valóban végtelen történet

Magát a formátumot egy végtelenül egyszerű igény hívta életre: a számítógépet használók nagy többsége ugyanis szeretne zenét hallgatni munka közben anélkül, hogy óránként CD-t cserélne a gépében. Az mp3 formátum pont ezt teszi lehetővé: ebben a formátumban ugyanis egy négyperces zeneszám körülbelül 4 mega-byte-ot foglal el. Ez alapján könynyen kiszámítható, hogy mondjuk 1 gigabyte-nyi helyen 250 dal, megközelítőleg 20 komplett album, 16 órányi zene fér el. Az mp3 tehát egy tömörített fájl. Kisméretű, ezért egyszerűen terjeszthető, feltölthető, letölthető, és kevés helyet foglal el. A tömörítés persze adatvesztéssel is jár, vagyis romlik a felvétel minősége. Igaz, a legtöbb esetben csak az emberi fül számára szinte hallhatatlan tartományból csippentgetnek le a fájlkészítők.

Az mp3 fájlt elkészíteni nem túl bonyolult művelet: először is kell egy digitális felvétel. Ez lehet CD vagy valamilyen számítógépen tárolandó zene más formátumban. Ezt követően szükség van egy átalakító programra, amely létrehozza az mp3-at. Az interneten rengeteg ingyenes szerkesztő található, legtöbbjük többféle tömörítési százalékot is felkínál. A legelterjedtebb a 128 kbps/44,1 kHz értékű tömörítés: ez a párosítás ugyanis egy kellemes kompromisszum a méret és a minőség között – a közel CD-hangzású zene így körülbelül 1 megabyte-ot foglal el minden percnyi zenéért cserébe.

Az mp3 formátumnak a kezdeti lelkesedés után a lemezkiadók erőteljes elutasításával kellett szembenéznie. A kiadók úgy gondolták, elsősorban maga a formátum hibáztatható a zene illegális terjesztéséért, a lemezeladások csökkenéséért. Azonban az utóbbi években szerencsére megfordulni látszik a tendencia, a legtöbb zenekar egyre inkább használja az mp3-at. Az audiolemezeken extra felvételeket kaphatunk, az együttesek honlapjáról mixeket, élő felvételeket tölthetünk le. Maga a formátum ugyanis nem illegális. Rengeteg weboldal van, ahol olyan ingyenes zenéket lehet letölteni, amelyek szerzői jogok nélküliek, vagy a tulajdonos beleegyezett az ingyenes terjesztésbe. Ha szerzői joggal védett számokat terjeszt vagy tárol valaki egy internetes szerveren, az viszont valóban illegális, és a törvény bünteti.

A lassan terjedő legitimáció a szórakoztatóelektronikai piacon is érezteti hatását. Ma már nem okoz meglepetést, ha például egy DVD-lejátszó tudja kezelni az mp3 fájlokat is, sőt, egyre inkább alapkövetelménnyé válik. Néhány éve már szinte az összes nagyobb cég piacra dobta a maga hordozható lejátszóját is. Ezek a szerkezetek lehetnek mp3-as discmanek vagy memóriakártyával rendelkező szerkezetek. Ez utóbbinál a számítógép segítségével tudjuk felvinni a számokat a hordozóra. Fontos leszögezni, hogy hordozható mp3-lejátszók esetében semmilyen zenével nem sértünk jogokat, mivel ebben az esetben a saját CD-inkről veszünk fel saját használatra zenéket a lejátszónkra.

Feltekerni a kocsiban a hangerőt

Napjaink slágere az autóba szerelhető mp3-lejátszó. A zenemániások már korábban is próbálkoztak különféle megoldásokkal – ezek közül talán a legextrémebb ötlet egy notebook integrálása volt a műszerfalba. Elérhető áron kapható már autós CD-lejátszó, amely képes mp3 fájlokat is kezelni. Az extrém kalandra vágyók mobil lejátszót is szerelhetnek gépkocsijukba. Az ilyen zeneszerszámok külsőre olyanok mint egy sima CD-lejátszó – valójában azonban úgy működnek, mint egy mobil winchester: a számítógépünkről könynyedén másolhatunk rá mp3 formátumú dalokat.

Az extrém kalandra vágyók mobil lejátszót is szerelhetnek gépkocsijukba. Az ilyen zeneszerszámok külsőre olyanok mint egy sima CD-lejátszó – valójában azonban úgy működnek, mint egy mobil winchester: a számítógépünkről könynyedén másolhatunk rá mp3 formátumú dalokat. -->