A város: részvénytársaság Pentz Mihály szerint

– Hogyan kezdődött?

– Tizennégy évesen a középiskolát kezdtem itt. Vidékről érkező sváb fiatalemberként úgy éreztem itt magam, mint Ábel a nagyvárosban. Aztán ahogy az életem alakult, mindig visszakanyarodtam ide. Ennek tudható be, hogy bárhol éltem máshol, mindig pécsinek vallottam magam. Ez máig nem változott.

– Ennyi év tapasztalatával mi vonzza most a városhoz?

– Sokan mondják rá, hogy mediterrán település. Valóban van ilyen jellege, engem összességében mégis a kedves atmoszférája vonz be jobban. Pécs egy élhető méretű, kellemes város. Természetesen akkor, ha van miből megélnie az embernek.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] „A siker azon múlik, hogy mit tesznek érdekében az rt. vezetői és tagjai”
[/caption]

– Témánál vagyunk, hogy látja ezt a vállalkozó szemével? Van miből megélni?

– Úgy fogalmaznék, hogy az esély megvan arra, hogy legyen miből élni. Nemrég találkoztam a város vezetőivel, és megosztottam velük látásmódomat. Én Pécset egy nyílt részvénytársaságként képzelem el, aminek 160 ezer tagja, vezérigazgatója, gazdasági vezetője van. Ahogy egy cégnél, úgy a városnál is nagyon fontos a bevételi oldal, aminek nagyon fontos eleme a személyi jövedelemadó Pécsre jutó része. Az nem plusz helyi adóteher, nem függ politikai döntésektől. Csak a szándéktól, hogy minél több ember jól keressen, abból adózzon és sokat költsön.

------------------------------------------------------------------------
Kíváncsi arra, hogy mit gondol Pécs jövőjéről Simon Wintermans, Horváth Zsolt, Kollár Lajos, Tarrósy István vagy épp Nagy Bandó András? Kattintson ide a cikkeinkért!
------------------------------------------------------------------------

– Egyszerűnek tűnik a modell. Látott már ilyet működni?

– Évekig éltem Fellbachban, ami egyébként Pécs testvérvárosa is. Nem jobb adottságú város, mégis volt módom látni, hogy jól menő cégek, vállalkozások hogyan termeltek ki egy gyarapodó réteget, hoztak létre sok olyan munkahelyet, amik tisztes megélhetést biztosítottak az alkalmazottak számára.

– Ilyenkor mindjárt szokott jönni a reakció: Pécs, a térség hátrányos helyzete. Ilyen körülmények között is működhet a példa? Ha igen, akkor mi hiányzik?

– Ahogy egy vállalkozás működtetésénél is, stratégia kell. Részletes terv a végrehajtásra, a feladatok kiadása, hozzáértők bevonása, majd az elvégzett munka elszámoltatása.

– Pécs stratégiáját mire lehetne építeni?

– Az EKF-év példája jól mutatja, hogy csak a kultúrára nem lehet építeni egy város jövőjét. A cím elnyerése évtizedekre szóló fejlesztéseket hozott a városnak, ám ahhoz, hogy a létesítmények éltessék a várost, a gazdaságot, nagyon sokat kell dolgozni az imázs fenntartásán, a kínálat ismertségén. Két másik magyar város, Győr és Kecskemét példáját hozom föl. A két nagy autómárka gyárai kapcsán sajnos Európában rövid idő alatt nagyobb ismertségre tettek szert, mint mi mondjuk az EKF-fel vagy az évszázados Zsolnay-örökséggel.

– Ön szerint hogyan lehet változtatni ezen?

– A már említett stratégia, határozott elképzelések mellé pozitív üzenet kell. Hogy ne Európa legmagasabb üres épületéről híresüljön el a város, hanem egy világmárkáról, ami munkahelyet teremt, vagy akár az egyetemről, ami pillanatnyilag a legnagyobb nemzetközi hírvivője a városnak.

– Személyesen is hozzátenne ehhez?

– Tapasztalatom szerint sok „eldobandó” ötlet kell ahhoz, hogy mondjuk tíz projekt sikeresen valósuljon meg. Legnagyobb szakmai projektem a déli ipari park létrehozása volt, de ha a Magnum lakóparkot, a Fellbach utcai ingatlanfejlesztést és a Corso Hotelt is idevesszük, összességében talán a 10 milliárdot is meghaladja az idevonzott tőke nagysága. Természetesen nem fejeztem be, vannak új terveim.

„Pécs jó hely, ezt sokaknak el kell mondani”

PENTZ MIHÁLY (53) vállalkozó, üzletember számos projekttel kötődik Pécshez, jelenleg a Corso Hotel eredményes működtetésén dolgozik.

– VÁLLALKOZÓKÉNT én pontosan úgy vagyok, mint az egyik legnagyobb nemzetközi üzletlánc egységei: vagyis nyitva vagyok éjjel-nappal. A sok munka mellett hobbim a motorozás, nagyon szeretek olvasni, utazni. Utóbbiban nem a tengerparti heverészés az én módszerem: ami nagyon vonz, az az idegen kultúrák megismerése. Életem egyik meghatározó élménye volt 4-5 éve az Indiában eltöltött idő. Ott azt láttam, hogy más feltételek mellett is lehet boldog és mosolygós az ember.

MINT MONDJA, a sportolás számára nem hobbi, sokkal inkább a napi élet része. Családjával – feleségével és három gyerekével – kétlaki életet él, Passau körzetében és Pécsett. Németországban nemcsak üzleti kapcsolatait építi, folyamatosan népszerűsíti Pécset is.

– UTÓBBIHOZ más is sokat hozzá tudna tenni. Pécs jó hely, mi tudjuk ezt, amerre járunk, másnak is el kell mondani. Nemcsak konferenciákon, vagy brosúrák útján, hanem személyesen is. Büszkén az eredményekre, hangoztatva terveinket, stratégiánkat.