Ez még mindig mind, mind pécsi kesztyű

„Ez mind, mind pécsi kesztyű” – ki ne emlékezne a reklámra. S bizony ma is van még pécsi kesztyű, csakhogy abból Pécsett nagyon keveset, szinte semmit sem adnak el.

Marczi Gábort, a Gant Pécsi Kesztyű Kft. ügyvezető igazgatóját kérdeztük arról, hogyan tudnak még ma is talpon maradni a pécsi kesztyűgyártó vállalkozások. A baranyai megyeszékhelyen ugyanis még ma is több, hat-nyolc magyar, pécsi tulajdonban működő vállalkozás van. Ez pedig Európában is egyedülálló dolognak számít – mondja Marczi. Másutt ugyanis nincs versenyhelyzet, a tradicionális kesztyűgyártó városokban szerte a földrészen megmaradtak az egykori gyárakra épülő manufaktúrák, amelyek – a pécsiekhez hasonlóan – igyekeznek felvenni a versenyt a kínaiakkal, más könnyűipari szakmákhoz hasonlatosan.

Csakhogy e városokban mindenütt csak egy-egy üzem működik. Pécstől eltekintve egyébiránt Magyarországon is hasonló a helyzet, egy-egy városban maradt még egy-egy kesztyűgyártó vállalkozás.
S hogyan lehet harcolni, felvenni a versenyt a kínai tömeggyártással? Egyértelműen az igen magas minőséggel, a kis szériás gyártással, a rugalmassággal, a határidők és a szerződési feltételek pontos, precíz betartásával – sorolja az ismérveket a családi vállalkozás ügyvezetője. Mindezek miatt is egyre több megrendelő és cég a kínaiak helyett újra az európaiakat, köztük a pécsieket választja.

A pécsi vállalkozásoknál elkészített kesztyűk túlnyomó többsége, 90-95 százaléka kivitelre készül. A világ számos országába szállítanak, vannak helyek, köztük világvárosok is, ahol külön adott márkanévvel szerepelnek, méghozzá prémiumkategóriással.

[caption id="" align="alignleft" width="350"] A Hunor Kesztyűgyárban még a rendszerváltás évében is ezrek dolgoztak, többmillió pár kesztyűt készítve (fotó: Laufer L.)
[/caption]

Marczi Gábor arról is szólt, hogy a Pécsett gyártott kesztyűk egyebek mellett a világ leghíresebb divatcégeinél kötnek ki. A pécsi kesztyűs cégek többségében ezekben a napokban egyébként leállnak a gépek, hiszen ekkorra már a szezonra kért szállítmányokat rég legyártották, ahogyan megvarrták az esetleges utánpótlást is. Vannak cégek azonban, több ilyen is van például Oroszországban, ahol a kesztyűk mellett fürdőruhákat gyártanak.

Hamerli, aki Nyugat-Európában tanulta ki a mesterséget, mielőtt hazatért, s itthon gyárat alapított volna, később saját üzleteket is nyitott, amelyben a pécsi gyárban varrt kesztyűket árulta. Pécsett a Széchenyi téren állt egy boltja. 1936-ban itt 4400 pár kesztyűt árultak, a gyárban pedig 181 ezer pár kesztyű készült (lényegesen ennél ma sem készülhet több a becslések szerint).

Az 1948-as államosítással a Hamerli is állami tulajdonba került, így alakult meg – későbbi nevén – a Hunor Pécsi Kesztyű és Bőrruházati Vállalat, amelynek hosszadalmas felszámolása csak két éve fejeződött be.

1957-ben 767 fő, 1975-ben 3732-en dolgoznak a gyárban, a termelés 60 ezerről 2,75 millió párra nőtt. Érdekesség, hogy a pécsi kesztyűgyárban régen, s ma sem használták a pécsi bőrgyár termékeit. Kesztyűgyártásra ugyanis az angol bárányok bőre a legalkalmasabb az ottani időjárás miatt.

Emellett sokan, több tucatnyian foglalkoztak feketén otthoni kesztyűvarrással, esetlegesen egy garázsban kialakított kis műhelyben készítve el a megrendeléseket.

Mára maradt hat-nyolc cég, ahol folyamatosan 250-300 főnek adnak munkát, amikor azonban a gyártásban csúcsszezon van, nyár végén, ősz elején a bedolgozókkal együtt akár ezren is varrhatnak kesztyűt Pécsett.

A pécsi cégek mai rugalmasságára jó példa – s ezt elképzelhetetlen lenne Kínában kérni bárkitől is –, hogy egy megrendelő tízezer pár kesztyű elkészítésére ad megbízást, ám harminc párnál többet egyetlen fajtából sem rendel.

Babos Attila (DN) Nem pécsi bőrt használnak 1861-ben nyitotta meg Pécsett Hamerli János később európai hírűvé lett kesztyűgyárát. 1896-ban már 1600 tucat pár kézrevalót állítottak elő itt. Ez az időszak, a 19. század vége, 20. század eleje, az európai kesztyűgyártás fénykora, amikor munkások tízezrei gyártanak több millió pár kesztyűt.

Hamerli, aki Nyugat-Európában tanulta ki a mesterséget, mielőtt hazatért, s itthon gyárat alapított volna, később saját üzleteket is nyitott, amelyben a pécsi gyárban varrt kesztyűket árulta. Pécsett a Széchenyi téren állt egy boltja. 1936-ban itt 4400 pár kesztyűt árultak, a gyárban pedig 181 ezer pár kesztyű készült (lényegesen ennél ma sem készülhet több a becslések szerint).

Az 1948-as államosítással a Hamerli is állami tulajdonba került, így alakult meg – későbbi nevén – a Hunor Pécsi Kesztyű és Bőrruházati Vállalat, amelynek hosszadalmas felszámolása csak két éve fejeződött be.

1957-ben 767 fő, 1975-ben 3732-en dolgoznak a gyárban, a termelés 60 ezerről 2,75 millió párra nőtt. Érdekesség, hogy a pécsi kesztyűgyárban régen, s ma sem használták a pécsi bőrgyár termékeit. Kesztyűgyártásra ugyanis az angol bárányok bőre a legalkalmasabb az ottani időjárás miatt. Folyamatosan háromszáz embernek, alkalmanként ezer főnek adnak munkát A Hunor egyik gyárát 1991-ben privatizálták, miután a 90-es évek közepéig több cég alakult Pécsett. Hogy versenyhelyzet csak nálunk van ma Európában, egyik oka a Hunor rendszerváltás előtti túlfejlesztése. Persze a 90-es években alapított cégek többsége ma már nem működik. Annak idején 30-34 kesztyűgyártó vállalkozást tartottak számon hazánkban, amelyből közel harminc Pécsett működött.

Emellett sokan, több tucatnyian foglalkoztak feketén otthoni kesztyűvarrással, esetlegesen egy garázsban kialakított kis műhelyben készítve el a megrendeléseket.

Mára maradt hat-nyolc cég, ahol folyamatosan 250-300 főnek adnak munkát, amikor azonban a gyártásban csúcsszezon van, nyár végén, ősz elején a bedolgozókkal együtt akár ezren is varrhatnak kesztyűt Pécsett.

A pécsi cégek mai rugalmasságára jó példa – s ezt elképzelhetetlen lenne Kínában kérni bárkitől is –, hogy egy megrendelő tízezer pár kesztyű elkészítésére ad megbízást, ám harminc párnál többet egyetlen fajtából sem rendel. A Hunor Kesztyűgyárban még a rendszerváltás évében is ezrek dolgoztak, többmillió pár kesztyűt készítve (fotó: Laufer L.) -->