Egyre nagyobb az igény a helyi értékek, a minőségi szolgáltatások megismerésére

Egy-egy utazás alkalmával az emberek mindig azokat a helyi sajátosságokat keresik, amelyeket az adott vidék gyöngyszemeiként tartanak számon.

Azokat, amelyeket nem valami távolról szerveződött utazási iroda prospektusa kínál, hanem amit a helyi emberek ajánlanának. Milyen éttermekbe térjünk be, kik azok a helyi kézművesek, alkotóművészek, akikkel érdemes találkozni, melyik a vidék legfinomabb bora, amit egy igazán autentikus helyszínen, kellemes környezetben fogyaszthatunk el?

Ezekre a kérdésekre szeretne választ adni a slow living („lassulj be életforma”) nemzetközi mozgalom, melynek Magyarországon is egyre nagyobb tere van. Szűkebb hazánkban tavaly alakult meg az a közösség, mely főként Baranya és Tolna megyéből fogja össze azokat a helyi művészeket, termelőket és szolgáltatókat, akik a személyes találkozást és az élményalapú, minőségi időtöltést részesítik előnyben a felgyorsult életvitellel szemben.

Sárdi János nagynyárádi kékfestő mestert évente több százan keresik fel, hiszen szeretnék látni, hogyan készülnek a kékfestő anyagok, ő pedig szívesen mutatja be a műhelyt és az eszközöket a hozzá érkezőknek. Ha pedig a látogatói érdeklődnek, hogy hova érdemes még ellátogatni a környéken, ő bátran ajánlja a slow mozgalom többi tagját. A tavalyi megalakulás óta elkészült egy kiadvány is, amelyben a pannon régió slow közösségének tagjai találhatóak, térképpel, elérhetőséggel. Baranya megyéből többek között a hosszúhetényi Almalomb Étterem, a palkonyai Palkonyha Étterem, a pécsi Balkán Bisztró, a siklósi IKON Szappan Manufaktúra, borászatok, a Fekedi Stifolder és népi iparművészek is hirdetik a slow életformát. A lényeg a velük való találkozás, és a minőségi termékek és szolgáltatások, specialitások megismerése.

A fogyasztói társadalom tömegesen termel olyan dolgokat, amik kidobásra vannak ítélve, legyen szó ételről, italról, művészetről, bármilyen kulturális tartalomról, a slow living mozgalom tagjai ugyanakkor úgy vélik, hogy van igény arra, hogy az emberek gondoljanak a gyerekeik és unokáik leendő értékeinek megtartására és növelésére, csak meg kell mutatni, hogy hol és hogyan.

A slow-utazók például sokkal szerencsésebbek az utazási irodák által közvetített turistáknál, mert egy hetet is el tudnak úgy tölteni, hogy intenzív élményekkel gazdagodnak. Egy élő helyi közösség tolmácsolásában pince- és dűlőtúrákon, borkóstolókon vehetnek részt, gomba- és gyógynövénygyűjtéssel egybekötött gasztroélményeket szerezhetnek, megismerkedhetnek az állattartással, manufaktúrákat, majorságokat látogathathatnak.

Több mint 30 éve alakult a mozgalom

A slow mozgalom 1986-ban indult el Olaszországból, amikor is egy olasz gasztroblogger, Carlo Petrini az olasz kultúra egyik legfontosabb jelképénél, a római Spanyol Lépcsőknél egy gyorsétterem megnyitása ellen kezdett tiltakozni. Ekkor még csupán az étkezés, a slow food volt a mozgalom fókuszában, innen ered az elnevezés is: egy mozgalom, ami a fast (food) ellen lép fel. A cél az értékes szellemi termékek, kulturális értékek terjesztése, illetve az egészséges, igazságos és tiszta élelmiszer védelme és eljuttatása az emberekhez.