Szépséggel emeli a lelkek rezgését, hogy mindenkinek örömet okozzon

A Varázspadlás és a Tündérkert elsősorban a gyerekeknek teremt mesebeli világot, de a gyerekkorukra szívesen emlékező felnőttek is boldogan rácsodálkoznak itt a több ezer játékmackóra és más kabalákra a háromszáz négyzetméteres játékparadicsomban. A hely kitalálója ás működtetője, a játékelemek és muzeális darabok gyűjtője, a nyugdíjas Tibold Zita „Zizi” nagy szeretettel fogadja az érdeklődőket és mindenki örömére újabb és újabb közösségi programokal jelentkezik, valamint egyre csak bővíti a gyűjteményt. S bár a pincemúzeu hatalmas, már nemigen akad szabadrész sehol. Arról kérdeztük Zizit, mi változott itt az utóbbi hónapokban, és meddig várja a meseország a látogatókat. 

– Hogy állt össze a gyűjtemény?

– A Varázspadlás idén 11 esztendős, és az idő felében már nyugdíjasként szrveztem a tárlatot. Egyébként minden egy konyhafelújítással kezdődött közel három évtizede. A régi tárgyaim, kávédarálók, rézmozsarak  mellé ugyanis antik szódásüvegeket kerestem. S akárhányszor jártam a vásártéren, a régiségpiacon mindig szebbnél szebb darabokba botlottam. Továbbá dolgoztam Líbiában is öt évet, és a Tripoli nagybazárból afrikai tárgyakat, rézkenut, tevenyerget, teafőzőt, agyagkaspókat, maszkokat hoztam haza. Majd ezek mellé is kerestem mindig újabb álarcokat, mostmár  úgy négyszáz maszk látható itt. Amikor pedig kiállításban gondolkodtam, elsősorban a gyerekeknek szerettem volna emlékezetes pillanatokat teremteni. Nekik azonban a szódásüvegek, a maszkok nem eléggé vonzók, így nekikezdtem a macik, bohócok gyűjtésének is, itt jegyzem meg, 577 macival kezdődött a bemutató.

– Miért hány maci van most?

–  Kizárólag csak a macikat tartom számon, s jelen pillanatban 2886-an vannak a Varázspadláson, de úgy három tucat várakozik a mosodában is, mert most érkezett egy félkamionnyi játék Svájcból. Ugyanis elosztóként gyermekruhákat, cipőket küldök az Ormánságba, a játékok közül viszont a macik idekerülnek. Ám már kitehető a telt ház tábla, szóval nemigen bővülhet tovább a tárlat.

– Meddig lehet ezt csinálni?

– Tavasztól őszig hetente öt napot vagyok itt, de szünnapokon is bejövök kérésre. Télen pedig három nap van nyitva a Varázspadlás. Hogy én meddig fogom csinálni? Nos, úgy tervezem, ha bírom erővel, akkor nyolcvan éves koromig, szóval van még még jó másfél évtizedem.  

– Kivágtak az udvarban egy fát, amiből rögtön hét részből álló Tündérkert épült. Mekkora most a tündérvilág?

– Már húsz tündérlakunk van, mert újabb két fa kidőlt időközben. Héjjas Ádám és Horgas Anett Evelin a segítőim és a közös munka eredményeként született Avatar-fa, Babócák fája, fölszeletelt dugókból szereltünk rá lépcsőket, de például a duci manóknak is saját lakjuk van. Vagy például levendula manócskák napoznak a Hengye-Bungya fán.

– A legbelső térben mit ünnepelnek a nagy asztalt körbe ülő emberléptékű macik?

– Születésnapot, melyhez gyakran csatlakoznak gyerekek, sőt felnőttek is. Előfordul, hogy színházat is játszunk, előadjuk a Hófehérke és ahány törpe akad című mesét, melyhez gyerek- és felnőttruhákból lehet válogatni.

–Mi motíválja a maci- és bohóctábor bővítését?

– Számomra ez a környezet lehetőséget nyújt, hogy megszólítsam az embereket. Nem véletlenül szerepel a cégtáblán: „lélekmelengető hely”, mert ebben az pörgős, zaklatott világban bárki békét, örömöt, szeretetet, nyugalmat találhat itt. Egyértelműen az a szándékom, hogy minél több embernek okozzak boldogságot, a szépség pedig emeli a lelkek rezgését.