A napozás szeretete soha nem öregszik (galéria)

Múltidéző oldalunkon ezúttal napsugarakban fürdőzőkről készült fényképeket osztunk meg, amelyeken helyenként a pécsi tereket is felismerhetjük, megannyi napozó mellett. Az éltető erővel feltöltő sugarak szeretete kortalan – fiatalok és idősek egyaránt visszaköszönnek a fotókról. Néhányan talán iskolai, munkahelyi teendőik után pihentek meg, mások a jól megérdemelt szünidejük során nyújtóznak el egy-egy pléden, kiheverve több hónapos fáradalmaikat. Míg már tudományosan is bizonyított az emberi szervezet közvetlen igénye a napozás által nyerhető D-vitaminra, úgy tűnik, a tavasszal előbújó nap mintha ösztönösen is vonzaná az embereket.

Legyen szó strandról, egy köztéri parkról, erdei tisztásról vagy a házunk teraszáról, a napfürdőzésre bárhol nyílhat lehetőség. Bár emlékszem, hogy gyerekként ódzkodtam attól, hogy sokáig időzzek a napsugarak alatt, ma már egyfajta meditatív cselekvésként élem meg, amikor alkalmanként semmi mást nem kell tenni, csak egy kis időre kiszakadni a valóságból és élvezni a melegséget és természetesen a vitaminlöketet, amit egy napozás során tapasztalhatunk. 

A képek eszünkbe idézhetik azokat az egyiptomi ábrázolásokat, amelyeken a nap sugarai cirógató kézként nyúlnak le az égből, gyengéden simogatva az emberek arcát. Bár a nap mint égitest imádása a legtöbb kultúrában meghaladott, érthető, miért is tekintett rá sokáig kultikus jelenségként az emberiség. Sajnos egyes környezetromboló hatásoknak „köszönhetően” már az UV-sugárzás is egyre erősebbé vált, így nem árt az óvatosság e téren sem.