Gyermán Júlia örökölte a költészet és a hegedűjáték szeretetét

Termet neveztek el szombaton a PTE-n Gyermán Istvánról, aki 80 éve született, de már 28 éve nincs közöttünk. Munkásságát bemutató tárlat nyílt a Kodály Központban, és felesége, Gyermánné Vass Ágnes, valamint lánya, Gyermán Júlia játszotta a hegedűszólókat az emlékkoncertjén. Milyen ember volt a neves pécsi hegedűművész és zenetanár? Erről beszélgettünk Gyermán Júliával

M. B. E.

– A családtagokon túl Kokas Katalin és Deák Márta hegedűművészeknek is kiemelkedő szerepük volt a koncerten. Ők milyen viszonyban voltak az édesapjával?

– Magam is csak 17 éves voltam, amikor édesapám 1990-ben elhunyt, Kokas Katalin pedig 12. Ám jól ismerte a tehetséges kislányt és jó tanácsokkal támogatta. Deák Mártának pedig DLA tanulmányai érintik édesapám munkásságát, és az ő ötlete volt szinte minden esemény a Gyermán István emléknapon.

– Az édesapa a lányát milyen hegedűsnek tartotta?

– Arról sem volt meggyőződve, hogy én valaha hegedűművész leszek, mert sokáig bizonytalan voltam a pályaválasztásban és csak a halála után felvételiztem a Zeneakadémiára.

Az indítást a pálya felé egyébként a szüleimnek egy közös fellépése adta meg, s azt a darabot játszották, amit most Kokas Katalinnal adtunk elő.

– Hogyhogy Görögországban halt meg Gyermán István?

– Egy Pécsett jól ismert karmester, Karolosz Trikolidisz hívta el Szalonikibe szóló és kamarakoncertekre, valamint tanítani, ahol aneurizma okozta a halálát.

– Hogy összegezne, milyen személyiség volt?

– Nagyon jól ötvözte az emberséget és a muzsikust. Jólelkű és jószívű, aki hihetetlenül tudta szeretni a zenét, az embereket és nagyon odafigyelt a tanítványaira.

– Édesapja húsz évig, édesanyja négy évtizeden át volt koncertmester a pécsi zenekarnál, ön is betöltötte két időszakban ezt a pozíciót. Mi a közös önökben?

– Édesapám jobban szólista volt, a fegyelem sokkal inkább édesanyámra jellemző. Az viszont mindhármunkra igaz, hogy mindig egységben láttuk a zenét.

– A koncerten verseket is hallhattunk.

– A belső útvesztő címmel 2013-ban jelent meg verseskötetem. Nem vagyok költő, csak egy autodidakta versszerelmes, időnként összegyűlik bennem rengeteg kép, amit papírra vetek. A bánat, öröm, feszültség levezetése ez, ami a hegedülés után is bennem marad. A költészet imádata édesapám hagyatéka, másrészt teljes mértékben egyetértek Weöres Sándorral, aki úgy fogalmazott, hogy: „Az ihlet a lélek józan mámora”.

Szentendrén él a családjával

Gyermán Júlia 1972-ben született Pécsett. A Művészeti Szakközépiskolában érettségizett, majd elvégezte a Zeneakadémiát hegedű szakon. A Rádiózenekarban hat évig játszott, tagja volt Pécsen a formálódó Pannon Filharmonikusoknak, ahová pár éve visszatért egy rövid időre. Szentendrén él, ahol Vedres Csaba zeneszerzővel negyedszázadon át voltak házasok, dolgozott a Danubia zenekarban, a Kairosz együttesben, most a Zuglói Filharmónia tagja és tanít a Szent István Zeneművészeti Szakgimnáziumban. Négy gyermeke van, Péter 21, Anna Flóra 20, Laura Dóra 17, Luca Zsófia 15 éves.