A lakóközösség nem lenne jó főbérlő

Például egy 66 lakásos társasházban 65-en megvennénk egy lakást, majd amikor ki akarnánk adni, akkor kezdődne csak az igazi izgalom, hogy kinek: az egyik lakó nem akarna gyerekeset, mondván a gyerekek visítanak, rohangálnak a lakásban.

A másik kutyásat nem akarna, mert zavarja az esetleges ugatás vagy a kutyaszőr a lépcsőházban. Megint valaki időset nem szeretne, mert, hogy azok mindenbe beleszólnak, még abba is, amit a lakó a saját lakásában művel. Más meg egyetemistákat nem akar, mert ők késő éjjelig buliznak és még folytathatnánk a sort, hogy ki kit nem látna szívesen albérlőként.

Egy egyszerű lépcsőházi festéskor a festék színében vagy a közös tárolóhelyiségek felosztásában nem képesek megegyezni a lakók a közgyűlésen, nem ám ilyen még nagyobb horderejű kérdésben – amiben, ha jól sejtem minősített többségi szavazatra lenne szükség és nem lenne elég a megjelentek többségének a szava.

Egy volt számvizsgáló

bizottsági tag