Amikor még hajóépítők serénykedtek a Dunán

Tíz percet is lehet jól beosztani, és lehet rosszul harminc évet – mondta egyszer Örkény, s valóban, a mai felgyorsult mindennapjainkban talán már egyre kevésbé – vagy ha igen, igen felemás érzésekkel – gondolunk vissza azokra a „régi szép időkre”, amikor még másfajta szemüvegen át tekintettünk a világra. Képösszeállításunk bizonyítja, hogy egy emberöltővel ezelőtt sem volt unalmas az élet Baranyában.

HLB

Akkor még építettek bárkákat a mohácsi kikötőben

Az ünnepélyesen átadott új egyetemi könyvtár, vagy éppen a(z egykor) mindenható Losonczi Pál, az MSZMP Központi Bizottsága tagjának baranyai látogatása még alig jelezte a pár hónappal később bekövetkező politikai változásokat.

Az egyetem későbbi rektora, Tóth József professzor még alig felismerhető az évek múltán névjegyévé vált hosszú szakálla nélkül, amint kéthetes kínai körútjáról tart élménybeszámolót. Ugyanakkor a györgytelepi rendőrségi razzia manapság sem számít kuriózumnak.

Amikor még hajóépítők serénykedtek a Dunán

Vidéken is zajlott az élet: Mohácson még javában serénykedtek a hajóépítők, 1989 februárjában legutóbbi munkájuk gyümölcsét, egy új haltároló és -árusító bárkát avattak fel és állítottak forgalomba. (Ejh be szép lenne ma is ilyet látni.)

A focistákra akkoriban büszkék lehettünk, hiszen a PMSC hazai bajnoki meccseire átlagosan nyolcezren(!) látogattak ki – ennél többen csak a Fradi mérkőzésein szurkoltak. Arról nem is beszélve, hogy a következő évben a világhírű Manchester United vendégszerepelt Újmecsekalján. (Ejh be szép is volt.)