Hetven polkát szerzett a német fúvószenekarok legendája

Szabarban és Himesen már a két világháború között is népszerű és jól felkészült német nemzetiségi fúvószenekarok működtek, ám a kitelepítések miatt jelentősen megcsappant a létszámuk. A jó zenészeknek csaknem a fele útra kelt, így áthidaló megoldásként az ötvenes évek elején létrehoztak egy himes-szabari fúvószenekart Aubert József trombitás vezetésével.

Igen, ennek már közel hetven éve, ám abból az együttesből még ma is van olyan zenész, aki él és aktívan játszik a mecseknádasdi Alte Kamerade zenekarban. Heil Péter klarinétosról van szó. A zenész így emlékezik a kezdetekre: „Tán’ kilencéves lehettem, amikor a himes-szabari fúvószenekarhoz kerültem tanulni. Három év múlva pedig már stabil tagnak számítottam az együttesben.”

Aubert József volt itt a zenekarvezető, de emellett rengeteg zenei elfoglaltsága akadt, több helyre is elhívták vezető fúvósnak, így például rendszeresen szerepelt a palotabozsoki, a szajki és a babarci együttesekben is.

– Én még apró gyerek voltam, de emlékszem, hogy édesapám állandóan úton volt, igen sokfelé muzsikált akkoriban. A német lakodalmakon például mindig ők adták a műsort – vázolja a társadalmi hátteret, a korszak sajátosságait dr. Aubert Antal földrajztudós, a német ajkú zenész fia. Hozzátéve, hogy édesapja egy Csepel motorral járt télen-nyáron a különböző lakodalmakba, egyúttal ő volt a szabari kántor is, a templomban orgonált, valamint németül és magyarul is énekelt.

Székelyszabarról pedig azt kell megjegyezni, hogy az 1930-as évek tiszta német településén a II. világháborút követően a ki-és betelepítések jelentősen megváltoztatták a lakossági arányokat. Németek mentek, székelyek és felvidékiek érkeztek, így a negyvenes évek végén már két-kétötöd részt németek és székelyek, egyötöd részt pedig felvidékiek laktak itt. Mindemellett nemigen lehetett ekkoriban csak a zenélésből megélni, Aubert József is beállt hát az esti, hétvégi muzsikálás mellett a falu boltosának. Dolgozott aztán a Magyar Államvasutaknál is, majd nyugdíj előtt egy-két évvel így szólt Anti fiának: „Hozzál nekem kottafüzeteket, mert elhatároztam, hogy írok száz polkát, mind itt van a fejemben.” A faluban ennek hamar híre ment, s igen rövid idő, egy-két esztendő alatt elkészült a vadonatúj zeneművekkel.

Háhner Róbert, aki Székelyszabarban a német kisebbségi önkormányzat vezetője, maga is zenész, ezt követően átvette a zenei hagyatékot további feldolgozásra: a polkákból nyolcat kottafüzetben is megjelentettek. Ekkor figyelt fel a zeneművekre Véménden Háhn János, aki gyűjti az ilyen régi nemzetiségi zeneszámok kottáit. Ő előbb véméndi zenekarával, majd egy kiváló zenészekből alakult megyei együttessel, a Die Neun Branauer Musikantennel kezdte el az Auber József-féle polkákat játszani, természetesen a zenekarának és a kor technikai sajátosságainak megfelelően újrahangszerelve. Átvette a családnál található további Auber-zeneszámokat is, de már ezt megelőzően az idő múlásával a száz polkából harminc kézen-közön eltűnt.

Az újabb mérföldkő, hogy másfél éve Scheffer Ferenc (több neves pécsi vendéglátóhely üzemeltetője volt), aki maga is himesi születésű, bátyja pedig játszott Aubert József első zenekarában, felkarolta az Aubert-hagyaték sorsát. Így kerülhetett sor az ő és Pakusza Zoltán székelyszabari polgármester támogatásával arra, hogy tavaly szeptemberben a falu közparkjában felavatták Aubert József emléktábláját, ahol a mecseknádasdi zenekar eljátszott néhányat a legendás polkákból.

A német nemzetiségi kultúra ápolását szívügyének tekintő Scheffer Ferenc finanszírozásával, Háhn János hangszerelésével várhatóan a jövő évben egy albumban kiadják a hetven elérhető Aubert József által szerzett sváb polkát is. Sőt, amint a könyv elkészül, ünnepélyes program keretében koncertet is adnak a nevezetes zenedarabokból válogatva.

Aubert József zeneművei tehát nem tűnnek el a múlt homályában, s nem is épülnek be az ismeretlen szerzők széles repertoárjába. Az utódok nevesítik a jeles alkotót és közkedvelt dallamait.

Hegedült, szaxofonozott és klarinétozott

Aubert József 1928-ban született Hercegszabarban, a mai Székelyszabarban. A II. világháború után a székelyszabari-hímesházai zenekar vezető fúvósa lett, az 1950-es évek elejétől pedig a vezetője.

1951-ben nősült meg, házasságából két fia született. A család megélhetését a hétvégi fellépések (bálok, lakodalmak) nem tudták biztosítani, így a Mohácsi ÁFÉSZ több boltjában (Mohács-Vaskapu, Erdős­márok. Hímesháza, Székelyszabar) boltvezetőként dolgozott. Nyugdíjba a MÁV mohácsi dolgozójaként ment el.

Legfőbb hangszere a trombita, piszton volt, de tudott szax­ofonon, klarinéton játszani és gyakran hegedült is. Egyik kezdeményezője és betanítója volt a híres székelyszabari triónak. Aktív évei alatt számos zenekarra írt műve született, de nem maradt erről egybegyűjtött, használható dokumentum. Aubert József 65 évesen, 1993-ban hunyt el.