Már egy éve oszlopos tagja a kerekesszékes kosárcsapatnak

Reggelente buszra száll Kun László, hogy nyolcra be tudjon érni belvárosi munkahelyére Malomvölgyből. A Retextil Alapítványnál dolgozik 2008 óta, ahol ruhaanyagok újrahasznosításával foglalkoznak.

– Ezzel a munkalehetőséggel az otthonban találkoztam

– idézte fel Kun László. – Az ottani vezetőség indított el, elvitt az alapítványhoz.

A Retextilnél több csökkent munkaképességű ember dolgozik, ki négy, ki hat órában. Lászlót meglátogattuk a munkahelyén, ahol akkor éppen fonalakból tekert gombolyagot. A munkát élvezte, és közben jól elbeszélgetett kollégáival is. Mivel négyórás munkát végez, minden nap délben végez. Mielőtt távozik, mindent elpakol maga körül, hiszen – ahogy mondta – rend a lelke mindennek. Munka után aztán visszabuszozik Malomvölgybe. Elmesélte, hogy kifejezetten örül annak, hogy már alacsonypadlós buszok járnak Pécsen, hiszen ez megkönnyíti a közlekedést. Felidézte, hogy régebben csak egy-két ilyen járat volt, nehéz volt bejutni a belvárosba, de most már gond nélkül tud bejárni.

Kedden és pénteken este fél nyolctól kilencig edzésre jár a PTE-PEAC Rolling Basket kerekesszékes kosárlabdacsapatával a Nemzeti Kosárlabda Akadémiára.

– Az egyik kolléganőm mondta egyszer, hogy megalakult Pécsen a kerekesszékes kosárlabdacsapat, és kérdezte, hogy érdekel-e a lehetőség

– mesélte.

Kun László azonnal igent mondott. Felkereste őt Janovics László, a Baranya Megyei Kosárlabda Szövetség elnöke, hogy nézzen meg egy edzést, és ha tetszik neki, csatlakozzon. Ez egy évvel ezelőtt történt, azóta a férfi oszlopos tagja a csapatnak.

Az edzések bemelegítéssel kezdődnek, ezután az edző leosztja a feladatokat, hogy kinek mit kell csinálni, végül összeállnak egy közös játékra is.

Az országban több helyen is működik kerekesszékes kosárlabdacsapat. A magyar bajnokságban idén ősszel már a pécsi csapat is elindul. A kiváló feltételeknek és a jó személyes kapcsolatoknak hála, a magyar válogatott szívesen választja Pécset összetartásaira. Ez nemcsak arra jó, hogy megismerjék egymást a kosarasok, hanem hogy tanuljanak egymástól.

– Nagyon szeretem ezt a sportot űzni

– hangsúlyozta Kun László. – A nap végén így le tudom vezetni a stresszt, ráadásul a mozgásukban korlátozott embereknek azért is jó az edzés, mert kondícióban maradnak. Őszintén ajánlom sorstáraimnak: nézzenek meg egy edzést. Ne üljenek otthon, várva a csodára, mozduljanak ki.

A társaival is jó kapcsolatban van, ami különösen fontos, hiszen itt csapatjátékról van szó. Ahogy mondta, az edzéseken megtanulja az ember, hogy egységben van az erő. A pályán rajta kívül még ott van négy ember, őket is figyelni kell, nekik is lehetőséget kell adni.

Tetszik a város

Kun László 1991 óta él Pécsen, előtte Budapesten lakott. A város az évek alatt alatt nagyon megtetszett neki, a belvárosi utcákat, tereket vagy éppen a Zsolnay Negyedet különösen szépnek tartja. Ennek ellenére azért van egy-két dolog, ami hiányol a régi időkből. Az egyik a Balokány-ligeti strand, amit szerinte megérné helyrehozni, az eredeti állapotát visszaállítani, hogy az idősebb generáció ugyanazt lássa, mint amikor gyermekként ott pancsolt. A másik dolog, amit szívesen viszontlátna Pécsen, az a villamosközlekedés. Ahogy mondta, az egy üde színfoltja volt a városnak, ráadásul a villamos nem is olyan környezetszennyező eszköz, ami manapság fontos szempont.

Meccsekre is jár

A kosármeccseket már az egyesületi tagsága előtt is követte a tévében Kun László, de a sportág akkor kezdte igazán érdekelni, amikor már neki is lehetősége volt kipróbálni annak kerekesszékes változatát. Azóta például rendszeresen jár ki a pécsi első osztályú férfi kosárlabdacsapat meccseire csapattársaival, ahol lelkesen buzdítja a fiúkat, szurkol nekik, teljesen együttérez velük. Persze ilyenkor nem minden a szórakozásról szól, szakmai szemmel is nézi a meccseket a férfi, és próbál tanulni a játékosoktól. Rossz időben autóval viszik a meccsekre, jó időben viszont az elektromos motorját választja inkább, amivel nagyjából egy óra alatt ér a helyszínre.