Olvasónk szerint megérdemelnék a béremelést a buszvezetők

Sztrájkra készülnek a buszvezetők – olvashattuk a Dunántúli Naplóban. Úgy vélem, hogy a sztrájk jogosságát nem vonja kétségbe senki, különösen nem az utasok. (A bányászokra mondták annak idején: ezt a munkát megfizetni nem lehet, ezért meg sem próbálják.)

Veszélyes munkakör a busz­sofőröké. A nagy koncentrációt igénylő vezetésen kívül egyes utasok miatt állandó veszélynek is ki vannak téve. A közeli napokban szem és fültanúja voltam, amikor két kigyúrt fickó felszállt és jegyváltás nélkül akarták igénybe venni a szolgáltatást. A gépkocsivezető felszólítására, hogy szálljanak le, vitába szálltak a sofőrrel, és nem hajtották végre az utasítását. Az erőviszonyok felmérése után a buszvezető úgy döntött, hogy nem vesz tudomást a jelenlétükről. A következő megállóban egy ápolatlan fickó akarta ezt megismételni. Itt már erélyesebben lépett fel a sofőr és nem indította el a buszt, amíg az utas lenem szállt. Percek teltek el, mire a munkába igyekvő utasok felháborodására elhagyta a járatot, ami így folytatni tudta az útját.

Miért most ébredtek fel a szakszervezeti vezetők, és miért nem előbb? Talán van valami összefüggés az újonnan megválasztott képviselők önmaguknak megszavazott túlzott mértékű tiszteletdíjával? A kormány legutóbbi elképzelése alapján a tömegközlekedés fenntartása városi feladat, azt a költségvetésből kell finanszírozni. Vagyis, amíg ebből a közös kasszából az egyiknek több százezer jut, akkor a másiknak miért csak annyi, amennyi?

Ezért – egy kis túlzással – a gépkocsivezetők is szeretnék megszavazni (szavaztatni) a saját bérnövekedésüket.

Név és cím a szerkesztőségben

Képünk illusztráció.