Felemás érzések: tíz éve volt Pécs Európa Kulturális Fővárosa

Lassan már 15 éve annak, hogy az autóbalesetben elhunyt Toller László MSZP-s polgármester bejelentette, Pécs nyerte el az Európa Kulturális Fővárosa címet. Mindezzel együtt az akkor kiugróan magas összegnek számító, közel 44 milliárdnyi forrást is kapott a város a programok lebonyolítására és a beruházások megvalósítására. A politikai berkekben akkor azt is suttogták – ez bizonyosságot nem nyert – , hogy a háttérben egy olyan alku állt, miszerint a város a nagyhatóságú radar Tubesen történő elhelyezéséért cserébe kapta meg az EKF-et. (Ismert, a radar a szocialista városvezetés és a baloldali kormány összejátszása ellenére a heves tiltakozások, majd a városvezetés leváltása miatt végül nem épülhetett fel.)

Az EKF-program már a kezdetekkor puskaporos hordóvá vált, hiszen a győztes pályázat elkészítésében civilek vettek részt, akiket azonban a politika megpróbált félretolni, így ennek köszönhetően nem elsősorban a program előkészítésére, hanem a hatalmi játszmákra koncentráltak a városházán. Toller László tragikus balesete után a szocialista párton belül felerősödött a belső ellenségeskedés, amit az sem igazán segített, hogy a 2006-ban felállt önkormányzatot valójában már a jobboldalnak kellett volna vezetnie, de két, töredékszavazatokból összeálló mandátumot nem a Fidesznek, hanem a balliberálisoknak számoltak el – hiába mondta ki ezt a bíróság jogerősen, utólag ezen már nem változtattak.

Az EKF-re mindenesetre rányomta a bélyegét, hogy miközben kiállítóteret, koncertközpontot és kulturális negyedet kellett volna létrehozni 2010-re, a projekt főigazgatója, Mészáros András azt mondta, hogy 2007-ben, tehát a jeles év előtt három esztendővel olyan projektet vett át, amelyben nem volt rendszer, nem volt átláthatóság, nem volt szabályozottság, és ötven problémát találtak. Az igazgató később azt is mondta, hogy „hihetetlen tempó” van az EKF-es menedzsmentközpontban, aztán mennie kellett 2008 őszén. Helyét a projekt korábbi pénzügyi igazgatója, Ruzsa Csaba vette át, aki jelenleg Pécs azon alpolgármestere, akit a polgárok nem választottak meg, de a balliberális városvezetés megbízta.

A szocialista polgármester, Tasnádi Péter halála után 2009 májusában a fideszes Páva Zsolt lett a város első embere, de ekkora már lehetett tudni, hogy a beruházások közül – néhány közparkon kívül – semmi nem készülhet el az EKF évére. A szocialisták idején, 2008-ban például még azon ötleteltek, hogy hol épüljön fel a Nagy Kiállítótér – a szabadtéri színpad helyén, vagy a megyeházánál –, de a Zsolnay-gyár termelőegységei csak 2009-ben költöztek ki a későbbi kulturális negyed területéről. Csak ez a projekt önmagában 11 milliárdot emésztett fel, a kivitelezés rendkívül összetett feladat volt, hiszen sok esetben a statikailag megerősítésre szoruló gyártörténeti emlékeket is meg kellett őrizni, a modernnel kellett ötvözni úgy, hogy jelentős építészeti értéket is teremtsenek. A Széchenyi tér pedig 2010-ben vált munkaterületté.

Szintén csúszásban volt – ugyancsak a döcögő előkészítésnek köszönhetően – a Kodály Központ építése is, amit egy diszkó helyén húztak fel, mocsaras területre. A diszkóért horribilis összeget, több százmilliót fizettek a szocialista városvezetés idején, a koncertterem alá pedig 600 cölöpöt kellett leverni alapozás gyanánt. A valóban világszínvonalú létesítményt végül 2010 végén adhatták át. A Zsolnay Kulturális Negyed viszont csak 2011-re készült el.

A jobboldali városvezetésnek tehát nagyjából csak a kármentés maradt: az, hogy valamilyen módon kihozni a maximumot a programból. Mindenesetre a kulturális területen kitettek magukért mindazok, akik szívügyüknek érezték a projektet, időközben felerősödtek olyan hangok is, hogy az EKF-nek nem a beruházásokról kellett volna szólnia, hanem a programokról.

Azokból viszont nem volt hiány – több száz esemény volt –, újra megrendezték a Pécs Cantatot, volt filmfesztivál, folklórfesztivál, írók érkeztek Pécsre, táncmaraton, különböző nemzetiségek rendezvényei, valamint itt volt Seal, a Buena Vista Social Club is – csakhogy néhányat említsünk. Látható volt a Munkácsy-trilógia, Rippl-Rónai József művei, a Bauhaus-tárlat vagy Berény Róbert, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Kernstok Károly, Márffy Ödön, Orbán Dezső, Pór Bertalan, Tihanyi Lajos alkotta Nyolcak festőcsoport kiállítása Cézanne és Matisse műveivel.

A 2010-es év lecsengett, fe­lemás érzéseket hagyva a pécsiekben. A létesítmények fenntartása, finanszírozása azonban 2011-től már igen komoly fejtörést okozott a városvezetésnek, hiszen Pécs akkor különösen nem állt szilárd lábakon: a szocialisták több tízmilliárdos adósságot hagytak örökül az utódjaikra, valójában jelentős beruházókat sem csábítottak a városba, ennél fogva pedig nem volt milyen tartalékhoz nyúlni az új intézmények fenntartása érdekében.

Hoppál Péter parlamenti képviselő, volt kulturális államtitkár közbenjárásával a jobboldali városvezetés végül az Orbán-kormánnyal egyezett meg arról, hogy milliárdokkal támogatja az állam a pécsi kultúrát.