Tovább keresik a Mohácsnál 1944-ben elsüllyedt tankot

A lapunkban megjelent felhívásra többen is jelentkeztek, akik dokumentumokkal, emlékekkel segítenének kideríteni, pontosan hol állt az a pontonhíd, amelyről a több tonnás jármű a folyóba zuhant. Sajnos azonban a koronavírus közbeszólt, a kutatás menete jelentősen lelassult – olvasható a Mohácsi Újság.hu hírportálon.

Több mint hetvenöt éve egy szovjet gyártmányú T-34-es tankot rejt a Duna valahol Mohács környékén. A huszonhat tonnás monstrum arról az egykori pontonhídról esett a folyóba, amely 1944 novemberétől december 26-ig állt. Az építményen, illetve a 45 januárjában a befagyott vízre ácsolt padlóhídon összességében több százezer katona kelt át.

A tank megtalálása érdekében a hetvenes években indult meg az intenzív kutatómunka.

Az Izvesztyija, az egykori Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának több mint 9 millió példányban megjelenő napilapja akkoriban arról számolt be – ezt a hírt a korabeli Dunántúli Napló is közölte –, hogy a Magyar Néphadsereg búvárai 1975-ben felfedezték a harckocsit a szigeti rév közelében. A T-34-est megtaláló búvár azt mondta, csaknem három méter hordalék alatt pihent a katonai jármű.

A kiemelés végül elmaradt, és az egész ügy holtpontra jutott – egészen mostanáig.

A Szabolcs Fejedelem Hagyományőrző Íjász és Lovas­íjász Egyesület ugyanis célul tűzte ki, hogy megtalálják a monstrumot, a kiemeléshez pedig – információink szerint – Oroszországból érkezhet pénzügyi támogatás.

A Szovjetunióban legendák keringtek a háborús időben elesett katonák kapcsán, és emléküket a mai napig sem feledik.

Tóth János, az egyesület elnöke a lapunknak nyilatkozva korábban azt kérte, aki bármilyen információval rendelkezik az egykori pontonhíd helyéről és a baleset körülményeiről, a 20/242-7340-es telefonszámon jelentkezhet. Munkatársunkkal közölte, több hívás is érkezett a felhívásra reagálva.

Megtudtuk, jelenleg a beérkezett dokumentumok, emlékek feldolgozása zajlik, hiszen értelemszerűen fontos elkülöníteni az igazságot a „mendemondától”. Jelentkezett például egy idős úr, aki úgy tűnik, hogy kiterjedt hadtörténeti ismereteinek köszönhetően nagy segítséget nyújthat. Rajta kívül többen adtak eltérő információkat arról, hogy pontosan hol állt az ideiglenes híd. Valaki azt mondta, a mai kompkikötőnél volt, másvalaki hatvan méterrel délebbre tette, de akad olyan is, aki a kikötőtől északra jelölte meg a helyet, ahol régen egy fatelep működött.

Sajnos a kutatást – ahogy annyi minden mást is – a koronavírus megakasztotta, ám a lehetőségekhez mérten a hagyományőrzők folytatják a munkát.

Helyi emlékek felkutatásával jutnának közelebb a megoldáshoz

A Szabolcs Fejedelem Hagyományőrző Íjász és Lovasíjász Egyesület felhívására jelentkezett a Mohácson élő Keszler János is, aki komoly újság­gyűjteménnyel rendelkezik. A lapokat áttanulmányozva összeállított egy névsort azokról, akiket a pontonhíd építésekor dolgoztattak a szovjetek, így hiteles szemtanúk voltak.

Abban bízik, hogy Both Barnabás, Késics György, Tóth Vince, Bubreg János, Lovász Antal és Jaksics Antal ma élő hozzátartozói a családi történetek alapján segíteni tudnak az egykori átkelőhelyének – és ennek nyomán a tank – megtalálásában.

Aki információval rendelkezik a harckocsi felleléséhez, továbbra is hívhatja a 20/242-7340-es telefonszámot.