A Fórizs család Szirénjének dala már 24 esztendeje csalogatja a turistákat

Fórizs Anita nagyon szép emlékeket őriz a drávai sétahajózás kezdetéről, ugyanis édesapja ötlete volt 1996-ban, hogy ebbe belevágjanak.

– Az édesapám különleges ember, igazi lokálpatrióta, aki mindig valami újdonsággal akart előrukkolni a harkányiaknak, nagyon szerette a turizmust, ezzel pedig – szerencsére – engem is megfertőzött. Az anyukámmal elállt a szavunk, amikor egyik napon a munkából hazatérve azt mondta: vesz egy hajót. Igaz, hogy mindig is olyat szeretett megvalósítani, ami a környéken nem is volt – mesél a kezdetekről Fórizs Anita, a Szirén tulajdonosa, a Drávai Sétahajózás vezetője.

Mindig újdonságot hozott

Fórizs Sándor közel 30 évig volt vezető pozícióban a harkányi fürdővállalatnál, ott is mindig új dolgokat talált ki, például ő vezette be a mágneskártyás beléptető rendszert, amit a mai napig használnak, de az ő ötlete volt annak idején a 20 forintossal működő pénzbedobós vérnyomásmérő is. A hajózás ötlete jónak tűnt, de akkoriban a Dráva partja elzárt terület volt, nem lehetett csak úgy lesétálni a folyóhoz, csupán az ormánsági településekről jártak oda az emberek a kenderáztatóhoz. Turistaforgalom a folyón egyáltalán nem volt, néha egy-egy törmelékkaparó ipari hajó úszott végig csak a Dráván.

A Balatonról a Drávára

Anita édesapja 1996-ban kinézett hát egy hajót, egy balatoni vízibuszt, melynek első neve Gagarin, később Lovas volt. Igen ám, de azt el is kellett juttatni a Drávára.

– Kacifántos útja volt, kitaláltuk ugyanis, hogy a Sió csatornán keresztül áthozzuk a Dunára, és onnan daruval hozzuk Drávaszabolcsra. Ezután több mint két hónapot vártunk arra, hogy a Sió csatorna vízszintje annyira megemelkedjen, hogy a hajó – súlyánál fogva – úszhasson rajta. Aztán eljutottunk vele Dunaszekcsőig, ahol felemeltük egy darura és úgy hoztuk le Drávaszabolcsra. Élénken él bennem az is, hogy nem lehetett rendesen rögzíteni, így az ott pörgött-forgott, kidöntöttünk jó néhány oszlopot út közben – emlékszik vissza.

Anna, Anita vagy Szirén

Anita édesanyja szerette volna, ha Anna lesz a hajó neve, mert a híres hajósok a szerelmükről nevezik el a hajókat. Sándor viszont a lánya után Anita névre keresztelte volna az új szerzeményt. Mielőtt azonban komolyabb nézeteltérésük adódott volna emiatt, Anita a Szirén nevet javasolta. Nagyon szerette a görög mitológiát, így találta ki, hogy az ő Szirénjük a dalával csalogatja majd a turistákat.

A család beszerezte az engedélyeket, amit a mai napig nagyon szigorúan vesznek. Nem köthetnek ki nem kiépített kikötőhelyen, és mivel legközelebb Szentborbás és Vejti van, melyek mind 5–6 órás hajóúttal közelíthetőek meg. Az alap másfél órás hajózás azért is ideális, mert ez az az idő, amit egy turista nyugodtan eltölt a hajón. Barcsig és Eszékig is van engedélyük, de oda több mint tíz óráig tartana eljutni a Szirénnel. Terveik között szerepel azonban, hogy pályázati segítséggel egy sebesebb hajóba fektetnek, hogy aztán Eszékig tudják hajóztatni a vendéket, ahol városnézést, vacsorát is közbeiktathatnának a programba.

Folytatták az utat

Fórizs Anita férje, Molnár János észrevette, hogy a hajózás nem csak vállalkozás, hanem a család szívügye is. Budapesten éltek, amikor megszületett a kisfiuk, Marcell, de Anita nem szerette volna, hogy gyermekük a nagyszülőktől távol nevelkedjen. Rábeszélte Jánost, hogy leköltözzenek Harkányba. Molnár János élvezte a hajózást, szeretett ezzel foglalkozni, így Anita szülei 2012-ben át is adták a vállalkozást nekik. Fórizs Sándor – ahogy sokan tekintenek rá, a drávai sétahajózás atyja – 75 évesen még mindig dolgozik velük, ő intézi az online megkereséseket és a csoportos e-mailes foglalásokat.

Az üzletvezető elmondta, egy szezonban átlagosan 9–11 ezer embert hajóztatnak. Bár tavaly a Hableány katasztrófája sajnos kihatott a vendégek számára, az idén pedig mint mindenhol, itt is visszavetette a forgalmat a koronavírus. Ezt az időszakot a tulajdonosok arra használták, hogy újra teljesen felújították a hajót.

Sokat változott az élővilág

Az elmúlt 24 évben az élővilág nagymértékű változásának is tanúi voltak a hajósok. 1996-ban még akkora volt itt a kormoránkolónia, hogy amikor megjelent a Szirén, akkor annak hangjára minden madár felrepült, beterítve az egész égboltot. A horvát oldalon aztán haltenyészeteket alakítottak ki, nem messze a kormoránszigetektől, ami után a madaraknak könnyebb volt onnan, az állóvízből kifogni a halakat, mint a folyóvízből. Ekkor lépett életbe az a szabályozó rendelet, hogy a kormoránok költőhelye védett, de ha ezen túl garázdálkodnak, akkor lehet irtani őket. Ezt a horvátok jól ki is használták, végiglőtték a kolóniát. Fórizs Anita elmondta, ugyan a kormoránokat annyira már nem tudják megmutatni, de két sascsalád költözött ide és annyira jól érzik itt magukat, hogy szaporodnak, és megfigyelhető, hogy tanítják a fiatal sasfiókákat repülni. Megnövekedett a szürke gémek, fehér gémek, kócsagok állománya és a vidrák nyomait is látják a hajóról.

Nagyothall a kapitány? – a legénység humora visszacsábítja a vendégeket

Bódi József kapitány és matróza, Teleki László maguk is jó humorú hajósok, de Molnár Jánossal, Anita férjével együtt annyira el tudják szórakoztatni a vendégeket, hogy vannak olyanok, akik kifejezetten őmiattuk járnak vissza a Szirénre. János és László mindig megviccelik a legénység harmadik tagját azzal, amikor azt mondják a gyerekeknek, hogy a kapitány a második világháborúban lövész volt, és tönkrement a hallása: „nyugodtan menjetek fel a kapitányfülkébe, látogassátok meg, de nagyon kiabáljatok, mert nagyothall” – bátorítják a kicsiket, a kapitány pedig nem érti, megint miért kiabáltak vele másfél órán keresztül. A szórakoztatáshoz, illetve a vendégek fogadásához egyébként már Marcell, Anita és János hétéves fia is ért, kiválóan igazgatja, üdvözli a csoportokat. Van saját kapitánysapkája is.

A humor mellett persze rengeteg érdekességet is megtudhat a turista a hajóút alatt, mint például azt, hogy a Szirénnel kétszer is átlépik a határt az út során. Az 1970-es években ugyanis nem úgy állapítottak meg a határt, hogy az egyik oldal magyar, a mások horvát, hanem húztak egy határsávot. A Dráva medre viszont a sok-sok év alatt egyre kacskaringósabb lett, így fordulhat elő az, hogy a határsávhoz képest van olyan szakasz, ahol mindkét oldal magyar, és van, ahol mindkét oldal horvát terület.