Müller Nándorné kapta az Év női példaképe Baranyában szakmai díját

– Ki jelölte a Pécsimami Közhasznú Egyesület pályázatára?

– Egy munkatársam és egy kedves ismerősöm összebeszéltek, ők neveztek a díjra. Magamat hétköznapi embernek tartom, akit mindig támogatnak a munkatársai, ezt az elismerést is közös sikerként könyvelem el.

– Mindig is a szociális szférában szeretett volna elhelyezkedni?

– Már gyerekkoromban is közösségi ember voltam, ez ma sem változott. Szüleim mindig segítettek másokon, tőlük származik ez a szemléletem. Több mint 25 éve dolgozom a szociális szférában, 2002 óta a mágocsi idősek otthonában. Szerencsésnek tartom magam, mert végigjártam a szamárlétrát. Gondozóként kezdtem, aztán mentálhigiénés voltam, vezető ápoló, helyettes és intézményvezető, 2012-ben. Mindig is jó viszonyt ápoltam az idősekkel, s ma már az intézményünk tevékenységi köréhez tartozik a családsegítés, nappali ellátás is. Szívügyem a hátrányos helyzetűek, kisebbségben élők helyzetének segítése, másokat is erre ösztönzök.

– Milyen örömök és nehézségek érik munkája során?

– Vannak döntéshelyzetek, jobb és rosszabb napok, de ezeket sem élem meg nehézségként. Ez a hivatásom, melyet 27 éve azonos lendülettel végzek. Örömök mindennap vannak, legutóbb nőnapi megemlékezést tartottunk, ahol minden idős hölgy kapott egy virágot, egy kis süteményt, csillogott a szemük. Úgy érzem, ezekért a dolgokért megéri csinálni.

– Gyermekeit is ebben a szellemben nevelte fel?

– Ők az idősek otthonára szinte második otthonként tekintenek, hiszen sok időt tölthettek ott velem. Kisebb korukban szívesen bekapcsolódtak az intézmény programjaiba. Fontos, hogy számíthatnak rájuk mások is, és mi is egymásra.

– Milyen szerepet tölt be az életében az önképzés?

– Mindig is fontos volt számomra az, hogy képezzem magam, ezáltal többet tudjak adni az embereknek. Az érettségi után szociális asszisztensnek, majd szociális munkásnak tanultam, vezetőképzést végeztem, most felsőfokú képesítést szereztem.

A településért is szívesen dolgozik

Müller Nándorné Tünde 1976-ban született Dombóváron. Döbröközön nevelkedett, a dombóvári Illyés Gyula Gimnáziumban érettségizett. 1995-ben házasságkötés révén került Mágocsra. Főállása mellett szociális és demenciagondozókat is oktat. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársaként a „Közösen élhetőbb lakókörnyezetünkért, mindennapjainkért Mágocson” projektben szociális munkásként dolgozott. A Mágocsi Polgárőr Egyesület aktív tagja. Férjével két gyermekük van, ikreik még felsőoktatásban tanulnak. Petra gyógyszerészhallgató, Márk a vasúti közlekedésben tanul.