Ukrán menekülteknek rendeznek családi napot a Balokány-tónál

– Sose gondoltam volna, hogy ez megtörténhet. A háború első három napján reggeltől estig sírtam. Férjem és én is Ungváron születtünk, majd a férjem Pécsen tanult, és itt maradtunk. Szüleink, testvéreink, rokonaim Ungváron élnek, de vannak, akik a háborús területeken laknak – mondta el lapunknak Popovics Jelena, a pécsi ukrán önkormányzat elnöke, aki zongoratanárként dolgozik Pécsett. 

Szüleivel Messengeren tartja a kapcsolatot, naponta többször hívja őket. Mint mondta, Kárpátalján is volt már légiriadó, mindenki óvóhelyre, pincébe menekült, de szerencsére bombázás nem történt. Csak remélni tudja, hogy a háború nem ér el Kárpátaljáig. 
– Pécsett és környékén már 70–80 menekültről tudunk, de a számuk folyamatosan változik. Gyerekek, nők, idősek érkeztek többnyire a háborús területről, Harkovból, akik befogadó családoknál kaptak szállást. A legfiatalabb hét hónapos – említi Popovics Jelena. 

A menekült családok rémisztő történeteket meséltek. Volt olyan, hogy a légiriadó egész nap szólt. A lakosok a pincékbe húzódtak, ahonnan egy hét után jöttek csak elő. Olyanról is hallottak, aki csak a szerencséjének köszönhette az életét. Az utolsó pillanatban hagyta el a házát, amit bombatalálat ért. 
Popovics Jelena hangsúlyozta, jószívű emberek élnek Pécsen, Baranyában és egész Magyarországon, és amit lát, a nagy összefogás példaértékű. 

A háború első napjában a Facebookon #S.O.S. Ukrajna Baranya Megye oldalt hoztak létre, ahová számos felajánlás érkezett, és jelentkeztek olyan családok is, akik az ukrán menekülteknek biztosítottak szállást. A közösségi oldalon kétnyelvű (magyar, ukrán) posztokkal próbálnak naprakész információkat adni, hogy a menekültek hol tudják intézni ügyes-bajos dolgaikat. 

Két kérést megemlített a pécsi ukrán önkormányzat elnöke: jó lenne, ha a befogadó családok kapnának valamilyen anyagi támogatást a várostól vagy a kormánytól, hiszen nekik többszörösére nőtt a rezsiköltségük, illetve ukrán vagy orosz nyelvet beszélő pszichológusra lenne szükség, akik a háború borzalmait megélő gyerekekkel tudnának beszélni. 
– Szervezünk egy családi napot az ukrán menekülteknek április 2-án délután a Balokány-tónál, ahol több karitatív szervezet lesz jelen. Célunk, hogy a menekültek érezzék, nincsenek egyedül, tudjanak egymással beszélgetni, illetve számos programot szervezünk számukra – tette hozzá Popovics Jelena. 

Az elnökasszony egy megható történetet is megosztott lapunkkal. Az egyik hatéves kislány tanítványa azzal érkezett a zongoraórára, hogy megkérdezte a tanárnőt: „Ugye nem igaz a háború, csak kitalálták, és senki sem fog meghalni?” A tanár erre csak annyit felelt: „Nemsokára béke lesz.” A kislány az óra után mosolyogva ment ki édesanyjához, és örömmel közölte vele, hogy nemsokára vége lesz a háborúnak.