Hiányzik az orgona a Kodály Központból

Mert a vasút, a busz ingyen viszi el a helyszínre, ráadásul több világszenzációt kínáló kiállításra, koncertre, színházra kedvezményesen is kínálnak belépőt az idősebb generációnak. Ennek legfrissebb eseményeként a múlt hétvégén a Brandford Marsalis Quartet koncertjén Budapesten, a Művészetek Palotájában futottam össze egy 65 pluszos csapattal. S miután a jazzkoncerten egy ügyes szervezői húzással felére (mintegy 50 percre) redukálták a neves banda játékát, így a társaság meglehetősen kritikusan értékelte a látottakat, hallottakat. 

A koncertről elég ennyi, ám az figyelemre érdemes, ahogy a MüPa épületét vetették össze az egybegyűlt pécsiek a Kodály Központtal. Mert bár utóbbiról nap mint nap a világ minden részéből kiváló véleményeket hallunk, ezúttal született több elmarasztaló ítélet is, melyekből a két leglényegesebbet emelném ki. A MüPában nincsenek eldugott helyek, mint a Kodályban, mindenhonnan jól befogható a színpadi produkció. 

A Kodály Központban viszont az oldalerkélyről csak a színpad fele, harmada látható és ez tervezési, vagyis megmásíthatatlan hiba. Továbbá sokkal tekintélyesebb, patetikusabb a fővárosi zenepalota belülről. Közös erővel erre is megszületett a magyarázat: Pécsett ugyan beígérte egy vállalkozó, hogy fia emlékére hatalmas orgonát építtet 2014-re, de ez elmaradt és a hangszerek királynője azóta is hiányzik a teremből. Így pedig nincs igazi oltára Pécsett a zene csodás templomának, ebben a formában csupán gyülekezeti háznak tekinthető. És ez nemcsak a koncertkínálatban érzékelhető, hanem az épület belső látványában, hangulatában is.