2022.10.11. 10:27
A második vatikáni zsinat az egyház közösségi mivoltát is megerősítette
Pontosan hatvan éve, 1962. október 11-én nyitották meg a második vatikáni zsinatot Rómában. A korszakalkotó eseményt sokan újítónak tartják, de szellemét a katolikus egyház gyökereihez való visszatérés vágya járta át. Jelentőségéről baranyai szakértőket kérdeztünk.
Fotó: Lang Róbert
A II. vatikáni zsinat előtti katolikus egyházat az a veszély fenyegette, hogy a világ legnagyobb szektájává válik – mondta lapunknak dr. Cziglányi Zsolt bibliakutató, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola oktatója, kozármislenyi plébános.
– Enélkül önmagába forduló, a saját hagyományait mereven követő, a külvilágtól elzárkózó közösséggé válhatott volna, pedig a katolikus szó nem felekezetet jelent, hanem azt, hogy „egyetemes”, „általános”. A zsinat visszavezette az egyházat saját eredeti értelméhez – tette hozzá a lelkipásztor.
A szakértő úgy fogalmazott, az egyházra a zsinatot követően már nem úgy gondolunk, mint egy boltra, ahol a papok állnak a pult mögött és kiszolgálják a híveket, hanem úgy, mint Isten népére, Krisztus tanítványi közösségére, amelyben minden hívőnek megvan a maga helye, feladata.
– Ezt fejezi ki az is, hogy a többség által érthetetlen latin nyelvű szentmisék népnyelvűvé váltak, a híveknek háttal álló pap a hívek felé fordult, így az oltár körül már egy imádkozó kört alkotnak. A zsinat nyomán egy kevésbé klerikális, közösségibb egyház kezdett formálódni – mondta. – A zsinatnak szívügye volt a keresztény közösségek közti szakadások gyógyítása is. A Szentírás megbecsülése révén a protestánsok, a püspöki kollégium hangsúlyozása révén a keleti keresztények felé tett nagy lépéseket. Bár jogi értelemben a keresztények egysége nem valósult meg, a keresztény felekezetek közti párbeszéd és hangnem szívélyesebb és testvéribb, mint a zsinat előtt – hangsúlyozta a bibliakutató.
– A zsinat nyomán az egyház sokkal érzékenyebbé vált a világ problémáira és elkezdett tevékenyen bekapcsolódni az emberiség nagy kérdéseinek megoldásába – tette hozzá Cziglányi Zsolt.
Dr. Varga Szabolcs történész, a Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa is nyilatkozott az eseményről.
– A zsinat egy „reményteli tavasz” a katolikus egyház életében, amely a jövő felé nyitott távlatokat. Ha XXIII. János pápa nem hívja össze a zsinatot, ma szegényebbek lennénk. Neki köszönhető, hogy a katolikus egyház ma nem egy szűk elitista klub, hanem sokszínű, nagy közösség. Az egyház ennek köszönhetően lett vonzó fiatalok millióinak, fejlődik dinamikusan Afrikában, Ázsiában és Amerikában – mondta Varga Szabolcs.
A történész szerint fontos kiemelni a többi keresztény egyház mellett a nem keresztények felé való odafordulást is. A zsinat kezdeményezte változásokat bizonyos körök máig ellenérzésekkel fogadják, ennek okairól is beszélt dr. Varga Szabolcs.
– Minden újítás együtt jár azzal, hogy a régiből jó dolgokat is elvesztünk. Vannak, akik hiányolják a régi latin nyelvű liturgia misztikumát. De a zsinat – azt hiszem, joggal – úgy ítélte meg, hogy a hívek bekapcsolódása a szentmisébe fontosabb. A zsinat célja, hogy az egyház átalakuljon együtt imádkozó, szolgáló közösséggé, amelyben a hierarchia helyett a szeretet a rendező erő. Ez a cél megérte az áldozatokat. Ha komolyan vesszük az evangéliumi tanítást, miszerint mindenki meghívást kapott, és a hívők közössége a legerősebb kapocs, akkor bizakodhatunk, hogy a zsinat helyesen ismerte fel az idők szavát
– zárta a beszélgetést Varga Szabolcs.
