Óriási népszerűségnek örvendenek a Márton-napi rendezvények

– Szent Márton tisztelete hazánkban már az államalapításkor jelen volt: István király Koppány ellen indulva zászlóira Szűz Mária mellett Márton püspök alakját festette, mint a magyarság, a kereszténység patrónusát – avat be a korai emlékekbe Burján István, a Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztály vezetője.
Mártonnak szentelve számos templom épült országszerte, települések viselik nevét, erre példa a baranyai Alsószentmárton, Felsőszentmárton és Hegyszentmárton is.

Az ókori Savariában született Tours-i püspök legendája, annak üzenete sajátos kettősséget hordoz, a gyengédségben rejlő erőt jeleníti meg. Az egykori római katona, nemesi származású ifjú saját köpenyét hasította ketté, betakarva vele a didergő koldust, akiben Krisztusra ismert. – Másnap kilép a seregből és megválik katonai felszereléseitől. A császár gyávának mondja, mire Márton fegyvertelenül indul a barbár sereggel szembe, akik nem tűzik lándzsára, hanem hódolnak előtte – meséli Burján István.

Márton tehát az ereje teljében lévő katona, aki hátat fordít az erőszaknak és szép szóval, alázattal győz, nem a Római Birodalom, hanem a krisztusi egyház nevében.
Márton különlegességét mutatja az is, amikor a legenda szerint a püspöki kinevezés elől menekül, az egyébként a csipkelődésről ismert libák közé bújik, akik bár felfedik, nem bántják.

A középkor vége felé a szent kultusza elkezdett halványulni, helyét egyéb szentek és hagyományok vették át, a török uralom tovább gyengítette az emlékezetet – a német területek azonban megmenekültek az iszlám fennhatóságtól, így a peremvidékeken megőrizték Márton tiszteletét.
– A huszadik században kapott új lendületet a Márton-kultusz, az alvó sváb falvakból fokozatosan elterjedt az egész országban. A lámpás felvonulások is az utóbbi időszakban sokasodtak meg, nem beszélve a gasztronómiai vonatkozásról – magyarázza Burján István.

A libákhoz való kötődés adja magát, de mi a kapcsolata a szent életű, önmegtartóztató püspöknek a borhoz? Szokásosan Márton-nap tájára készül el az új bor. – Márton a forrásban lévő bort is „megnyugtatja”, innentől ráüthetjük a dugót a hordókra. De e nap jelzi a kisfarsang, az őszi bálok végét is. Márton elcsendesedésre szólít, az ortodox és a görögkatolikus hagyományban ma is ez idő tájban kezdődik az adventi böjti, bűnbánati időszak – ismertette a szokások hátterét az etnográfus.

– A lámpás felvonulások utalnak a legendára, amikor Tours lakói a bujkáló Mártont kutatták. A fény megvilágítja azt, akit az emberek kerestek, aki méltónak bizonyult a püspöki címre – mondta Burján István.
A lámpások így egyben Márton érdemeinek, jótetteinek is emléket állítanak, összekapcsolódva a Dániel könyvéből származó bibliai sorokkal: „akik igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok”.