Burján István a meghitten elfogyasztott szentesti vacsora miliőjét emelte ki (videó)

– Állítottunk egy karácsonyfát, és emlékszem, este nyolc órakor Tóni bácsi, az éjféli portás hívott minket, mondván, a külföldi egyetemisták jöjjenek le meggyújtani a gyertyákat. Lementünk, uruguayi, amerikai magyarok, voltak jugoszláviai, szerbiai, horvátországi, szlovéniai és erdélyi magyarok is. Lementünk a karácsonyfa köré. Első évesek voltunk, és azt sem tudtuk, hol vagyunk… Elénekeltük a Mennyből az angyalt. Én akkor még nem tanultam a néprajzot, hanem hazulról hoztam. Nagymamámmal azelőtt mindig az volt a hagyomány, hogy karácsony este fogott egy szép almát és felvágta annyi cikkelyre, ahány tagja volt a családnak, és azt közösen elfogyasztottuk. Gyerekként megjegyeztem, hogy valamit mondott a mama, hogy azért van ez, hogy valamikor, ha elveszel, vagy rosszul érzed magad, akkor gondolj a családra. És akkor felmentem a kollégiumi szobámba egy almáért és tizenkettőre vágtam: minden külföldi diáknak adtam egy cikket – emlékezett Burján István.

– hangsúlyozta a néprajzkutató.

– Talán, ami a régi karácsonyokból hiányzik, a nagymamák, nagypapák idejéből, az a közös vacsora. De nem a töltött káposzta, hanem az a meghitten elfogyasztott 24-ei, szentesti vacsora. A várakozással teli este. A pillanat, amikor, aki fizikálisan egészséges, az elmegy éjféli misére, aki beteg, otthon tölti ezt az időt, de mindenképp a várakozás járta át ezeket az órákat. A miséig otthon kártyáztak, beszélgettek, megették azt a pattogatott kukoricát, vagy néhány aszalt gyümölcsöt. Ott volt az asztalon a bor, de azt addig nem bántották, hanem megvárták, hogy megjöjjenek az éjféli miséről és akkor kóstolták meg. Ott volt a kolbász is, de a mise végéig ahhoz sem nyúltak: amikor megjöttek a templomból, akkor azt mondták, angyali kolbászt ettek, mert akkor egy-egy harapást fogyasztottak belőle. Ez a családi miliő talán az, ami hiányzik a mai karácsonyokból – fogalmazott Burján István.